Mátyás király és a Habsburgok közötti alkudozás

Mátyás király, aki büszke hódítóként ismert, meglepő módon felajánlotta Magyarországot III. Frigyes császárnak, cserébe 700 ezer aranyért és fia, Corvin János örökösödési jogáért. A magyar történelmi emlékezet Mátyás uralkodását a középkori Magyar Királyság fénykoraként tartja számon, amit a Himnusz soraiból is megismerhetünk.

Mátyás király erős kézzel irányította az országot, mind bel-, mind külpolitikai sikereket ért el, seregei győzelmeket halmoztak, és a kultúra is jelentős fejlődésen ment keresztül az ő idejében. Azonban ezek a sikerek ingatag alapokon nyugodtak, különösen a külpolitikai területen. Mátyás elsődleges célja az oszmán fenyegetés elhárítása volt, és e cél érdekében szövetségi rendszert próbált kiépíteni, valamint törekedett a cseh és a német-római császári trón megszerzésére. Seregei ugyan Ausztria jelentős részeit, köztük Bécs városát is uralmuk alá hajtották, de a háborúk nem erősítették az ország helyzetét, sőt, a korábbi szövetségeseket is elfordították Mátyástól.

A király törvényes örökös hiányában aggódott életműve sorsáért, és 1489. június 6-án, 535 évvel ezelőtt, egy meglepő lépésre szánta el magát. Felajánlotta III. Frigyes császárnak, hogy lemond osztrák hódításairól, cserébe 700 ezer aranyért és Corvin János örökösödési jogáért. Néhány hónappal később még tovább ment, és felkínálta a magyar rendek felesküdését a császárra, hogy a korona Mátyás halála után a Habsburgokra szálljon.

Frigyes és fia, Miksa azonban nem fogadták el az ajánlatot, és halogatták az érdemi választ, amíg Mátyás 1490 tavaszán meg nem halt. A történelem végül a Habsburgokat igazolta, mivel Corvin János öröklését nem sikerült megoldani, és a magyar korona kitérőkkel, de végül a Habsburgokhoz került.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezésen kiemelte, hogy Magyarország megmaradásának legfőbb garanciája az erős nemzeti identitás és a nemzeti érdekek védelme. Semjén Zsolt a trianoni békeszerződésre emlékezve hangsúlyozta, hogy a magyaroknak összetartozásuk tudatában kell maradniuk, és nem hibázhatnak úgy, mint a múltban, amikor is a belső és külső ellenségek együttes támadása súlyos következményekkel járt az ország számára. A KNDP elnöke szerint megmaradásunk legfőbb garanciája az erős Magyarország, amelyik meg akar maradni, büszke nyelvére, kultúrájára, történelmére és elég erős ahhoz, hogy megvédje nemzeti érdeket, a határon túl élő nemzettársait.

Semjén az orosz-ukrán háborúra is kitért, amivel kapcsolatban azt mondta, egy világháború kockázatának az árnyékában különösen fontos emlékezni arra, hogy egyetlen háború sem kezdődött úgy a történelemben, hogy amikor elindították arra gondoltak volna, ami a vége lett. Trianonban, Magyarország tönkretételénél vádolták az országot a háború kirobbantásával. Az országcsonkításra az indok az igazságtétel volt a nemzetiségek számára. Pedig Tisza István volt az, aki a legkeményebben ellenezte Magyarország háborúba lépését kijelentve, hogy azzal „mindent elveszthetünk, és semmit sem nyerhetünk” – idézte fel a pártelnök.

Semjén Zsolt Zebegényben tartott beszédében kifejtette, hogy a Magyar Királyság semmivel sem bánt rosszabbul a nemzetiségeivel, mint a kor bármelyik állama, sőt, "sokkal jobban és méltányosabban bánt a nemzetiségeivel, mint az utódállamok az impériumuk alá került magyarsággal." A miniszterelnök-helyettes szerint Trianonhoz vezető út a liberális médiatámadásokkal kezdődött, amelyek Jászi Oszkárral, Tisza István gyalázásával, a Magyar Királyság becsmérlésével és rágalmazásával folytatódtak, és végül Kun Béla vörös terrorjáig vezettek, ami Magyarország tönkretételéhez vezetett.

: BBC History magazin, Májusi lapszám : MTI : MTI : MTI