A holdraszállás során felvert por nemzetközi jogi problémát jelent
Friss kutatások szerint a leszálló űrhajók és szondák tonnaszám terítik szét az agresszív holdport, ami veszélyezteti a történelmi emlékhelyeket és a tartós holdbázisok létrehozásának lehetőségét.
1969 novemberében az Apollo-12 sikeresen leszállt a Surveyor-3 robotikus szondától mindössze 160 méterre, amelyet vastag porréteg borított, és a visszahozott részein látható volt a homokfúvás által okozott károk mértéke. A holdi por éles és szúrós jellege miatt különösen káros a technikai eszközökre, űrruhákra és az űrhajósok egészségére. Az Apollo-program idején végzett becslések szerint a leszállóegységek körülbelül 2,6 tonna port kavartak fel, azonban Phil Metzger fizikus új kutatásai szerint ez a mennyiség 11 és 26 tonna között lehetett, ami jelentősen meghaladja a korábbi számításokat. A SpaceX Starship tervei szerint a jövőben akár 100 tonna feletti tömeg is landolhat a Holdon, ami még nagyobb kihívást jelenthet a porkezelés szempontjából.
A holdi por felverésének jogi vonatkozásai is komoly kérdéseket vetnek fel. Az 1967-es Világűrszerződés, amely az űrtevékenységeket szabályozza, nem tér ki részletesen a holdi leszállásokkal kapcsolatos problémákra. Az Egyesült Államok 2011-ben javasolta, hogy az Apollo-program leszállóhelyei körül 2 kilométeres körzetben ne történjenek landolások, hogy megóvják a történelmi emlékhelyeket. A leszállóhelyek számának csökkenése és a holdi bányászat kérdése tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen egyre több ország és magánvállalat érkezik az égitestre, ami új versenyek kialakulásához vezethet.
A technikai megoldások között szerepel, hogy a leszállóegységek hajtóművét a jármű tetejére helyezzék, így távolabb a felszíntől, csökkentve ezzel a porfelverődést. A Starship fejlesztése jelenleg ebben az irányban halad. A Világűrszerződés értelmében egyetlen ország sem követelheti saját területként a Hold egyes részeit, így a leszállóhelyek védelme nemzetközi együttműködést igényel.
A űrtevékenységek körében más problémák is felmerülnek, mint például a Boeing Starliner űrkapszulájának kilövésének halasztása, amely már űrhajósokat is szállított volna. Az utolsó pillanatban, kevesebb mint 4 perccel az indulás előtt fújták le a kilövést, ami már a negyedik halasztás a programban. A Boeingnek hat Starliner-misszióra van szerződése a Nemzetközi Űrállomásra, és a mai repülési teszt az utolsó nagy lépés lett volna a NASA engedélyének megszerzése előtt, hogy megkezdhessék a rendszeres küldetéseket. Az ilyen és ehhez hasonló késlekedések jelentős költségeket generálnak, és a versenyben lévő vállalatok, mint a SpaceX, előnyre tehetnek szert.