A NATO nagyszabású hadgyakorlata
A NATO körülbelül négy hónapot szánt arra, hogy felkészüljön egy feltételezett orosz támadásra, melynek keretében kilencvenezer katonát mozgósítottak. A hadgyakorlat hivatalosan február 11-én kezdődött a belgiumi Monsban.
A manőver során a tagországok több mint 90 ezer katonája, ötven hadihajó és nyolcvannál is több repülőgép, köztük vadászgépek, helikopterek és drónok vettek részt. A szárazföldi erőket több mint 1100 harcjárművel, így harckocsikkal és gyalogsági harcjárművekkel is felszerelték.
A Der Spiegel beszámolója szerint, amit az Infostart ismertetett, a szövetség célja az volt, hogy tesztelje saját reagálási képességét egy feltételezett orosz támadás esetén. Biztonsági szakértők szerint ez volt az első alkalom, hogy a NATO új regionális védelmi terveit alkalmazta, amelyekkel az Észak-Amerikából érkező csapatmozgások segítségével megerősítették az euroatlanti térséget, különös tekintettel az Oroszországgal határos országokra és a NATO keleti szárnyára.
A hadgyakorlat során különös figyelmet fordítottak azokra a kritikus pontokra, ahol egy esetleges orosz támadás a legvalószínűbbnek tűnt. Ennek megfelelően a szárazföldi csapatokat először Norvégiába, majd Romániába és a Baltikumba szállították.
A német hadsereg több mint 12 ezer katonával vett részt a hadgyakorlatban, és Németország a nemzeti és nemzetközi erők, a páncélosok, valamint egyéb katonai felszerelések egyik fő felvonulási központjaként szolgált.
A Steadfast Defender hadgyakorlat a hidegháború vége óta a legnagyobb ilyen jellegű manőver volt a NATO történetében. Az eddigi rekordot egy 2018-ban Norvégiában tartott hadgyakorlat tartotta, amelyen csaknem 51 ezer katona vett részt. A Szovjetunió 1991-es felbomlása előtt kerültek sorra a mostaninál nagyobb hadgyakorlatok, például 1988-ban egy manőveren 125 ezer katonát mozgósítottak.