Kanadai szuperdisznók fenyegetik Észak-Amerikát
Kanadai vaddisznók készülhetnek támadásra Dél- és Észak-Dakota, Montana és Minnesota ellen, ahol több milliárd dolláros kárt okozhatnak. A hibrid disznók szuper képességekkel rendelkeznek, gyorsan vonulnak, hihetetlen mértékben szaporák és nem válogatnak, ha valamit be kell falni. A kanadai kutatók megállításukat szorgalmazzák, nehogy elmérgesedjen a két ország viszonya.
A vaddisznók gyorsan és ellenőrizetlenül terjeszkedhetnek Észak-Amerika északi régióiban különleges vérvonaluknak köszönhetően. Egyszerre keverékei a házisertéseknek, és a vaddisznóknak, amiket a nyolcvanas évek végén honosítottak meg Kanadában a húsuk miatt és hobbi vadászati célokból. Ahogy a kutatók mondták, nagyon invazív faj.
Egy új tanulmány a disznók elterjedését és szaporodását vizsgálja. Eszerint az állattartók szabadon engedték a vaddisznókat és néhány házi sertést, amikor a vaddisznóhús piaca a 2000-es évek elején visszaesett. Azt hitték, megszabadultak az állatoktól, mert úgysem fogják túlélni a zord telet, a nagy havazást, de tévedtek. A disznók szaporodtak, a házi sertések egymásra találtak a vadakkal.
Az új tanulmány egyik szerzője, Ryan Brook szerint a disznók azért veszélyesek, mert a gyors szaporodás mellett nagyon mobilak is, vagyis nagy régiókat járnak be egyre terjedő családjaikkal. A kanadai Saskatchewani Egyetem állat– és baromfitudományi professzora kollégáival „szuperdisznónak” nevezte el az állatokat a különleges képességeik miatt.
A területi hódítások mellett még a nagy hidegnek is simán ellenállnak.
Most úgy tűnik, a szupersertés Észak- és Dél–Dakotában, Montanában és Minnesotában is megjelenhet.
Az a baj, hogy vaddisznóból az USA nem áll rosszul, igaz, inkább az Egyesült Államok déli részén jellemző előfordulásuk, de ott majdnem 7 millióan vannak, az északi rész a védekezési erőfeszítések miatt úszta meg eddig az inváziót. De ennek úgy tűnik, most vége. Sajnos az északról érkező vaddisznók hatalmas károkat okozhatnak a mezőgazdaságban, az ökoszisztémában, mert feldúlják a földeket, mindent felfalnak, egereket, kacsákat, libákat, de a szarvasokat is.
A kanadai terjeszkedés feltérképezésére és annak meghatározására, hogy merre indulhatnak tovább, Brookék 22 vaddisznót szereltek fel GPS nyomkövetőkkel, amelyek 13 hónapon keresztül 3 óránként továbbították a jeleket az állatok helyzetéről. De több nyomkövető meghibásodott vagy leesett, a kutatók végül csak 10 disznó adataival tudtak dolgozni. Miután összevetették a helyadatokat az élőhelyek típusával, modelleket készítettek mozgásuk szimulálására.
Ha átlépik az amerikai–kanadai határt, a kutatók részletes térképek alapján be tudják jósolni, hova vonulnak, milyen régiókat részesíthetnek előnyben a legnagyobb valószínűséggel. A preferált részek vizes élőhelyek, lombhullató erdők, amik táplálékban gazdagok és jó búvóhelyet is biztosítanak. Ilyen vidékek sűrűn előfordulnak a határ közelében. A vizsgálatok szerint a terjeszkedés különösen a vizes részek környékén várható, a Montanában található Fort Peck-tónál, a Wisconsinban található Devil's Lake-nél és a Missouri folyónál.
Mégis hogy lehet visszaszorítani a vaddisznókat? A növénytakaró megváltoztatásával: a kutatók alacsonyabb növények ültetésére buzdítanak, amelyek kevesebb takarást biztosítanak. De a kerítések felállítását sem vetik el és a csapdák felállítása is működhet. Brook a kanadai Manitoba tartomány nagy vaddisznó populációjára hívja fel a figyelmet, ez a régió csak két–három napi járásra (ügetésre) van az Egyesült Államok határától, de ha nem hoznak valami radikális intézkedést az állatok megállítására, akkor igencsak megromolhat a jó szomszédi viszony Kanada és az Egyesült Államok között.