Agyvérzést lehet kapni Nicolas Cage új horrorfilmjétől
Nicolas Cage új horrorfilmje, az Amikor leszáll az éj képtelen akár csak egyetlen percig leplezni a tényt, hogy Zs-kategóriás néznivaló, merthogy az első jelenettől kezdve olyan alacsony minőséget céloztak be vele a készítők, aminél lejjebb véletlenül sem lehetne lőni.
A rendező, Benjamin Brewer és csapata önmagukat gáncsolják ki azzal, hogy egy innen-onnan összelopkodott, mindenfajta eredetiséget nélkülöző fércmunkát tettek le elénk az asztalra. Abból a fajtából, amit az olykor felfedezhető ügyetlen bájossága ellenére egy idő után kihívás nem félbehagyni, és kijönni a háromnegyedénél a moziból.
A posztapokaliptikus történetben a megfáradt családapa, Paul (Nic Cage) kiégett arccal rostokol a kietlen tájon, mindenféle narráció vagy értelmes aláfestés nélkül. Az operatőr olyan rémes munkát végzett, úgy rázza a kameráját folyamatosan, hogy még a szebb tájképeket is tönkrevágja az amatőrségével.
A „shaky cam”-től agyvérzést lehet kapni, és az Amikor leszáll az éj a cselekmény tekintetében is hasonlóan alpári igénytelenséget mutat fel. Egy jelenetben a főhős, Paul rászól a vacsoraasztalnál a fiaira, Joseph-re (Jaeden Martell) és Thomasra (Maxwell Jenkins), majd egy kínos kérdést tesz fel nekik, ami után a kését az asztalba vágja.
Nic Cage vért izzadva igyekszik, hogy menetrendszerűen alulmúlja magát, és egyre lejjebb süllyed, köszönhetően annak, hogy vagy titokban rajong a trash-ért, vagy annyira kell neki a pénz, hogy nem szégyell olyan borzalmakban szerepet vállalni, mint az Amikor leszáll az éj.
A film teli van komolyan vehetetlen párbeszédekkel, és a forgatókönyvíró, Michael Nilon, valamint a vágó, Frank Mobilio legalább annyira elhasalnak, mint a világvége elmesélésének slendrián megoldása. Az alkotók képtelenek logikusan felvázolni, hogy mi okozta az emberiség bukását, mik ezek a lények, amik vadásznak a szereplőkre, és a karakterek jellemfejlődése is hiányzik.
Az Amikor leszáll az éjnek azonban vannak erényei is, például a szörnyetegek, amelyek egészen ötletes külsőt kaptak, és képesek voltak ránk hozni a frászt. A vázlatossága az, ami végső soron rányomja a bélyegét a filmre, és a készítők nem tudták eldönteni, hogy milyen műfajú filmnek szánják.
A film tragikus, mert ilyen kreatívan összerakott szörnyek egy jobb horrorba illettek volna. Az Amikor leszáll az éj minden, csak nem jó, és a legnagyobb horror, hogy közel háromezret kellene kifizetni a mozijegyért. Ráadásul a filmbe belefeccölt másfél óra legalább háromszor annyinak tűnik, mint valójában.
Az Amikor leszáll az éj szinkronnal tekinthető meg a magyar mozikban.