Új-Zélandi katonai géppel menekült haza a polgárháború sújtotta Új-Kaledóniáról két magyar nő
Két magyar állampolgár, Krajcsovszki Mónika és Tóth Viktória május 18-án kellett volna hazainduljon Új-Kaledóniáról, de csak hétfőn sikerült elhagyniuk a polgárháborús állapotokba süllyedt szigetet egy új-zélandi katonai gépen.
Május első felében évtizedek óta nem látott zavargások törtek ki Új-Kaledóniában, amely Franciaországhoz tartozik és Ausztráliától 1500 kilométerre keletre helyezkedik el. A szigeten hét ember vesztette életét, több ingatlan és autó vált a lángok martalékává, utakat torlaszoltak el. A tiltakozásokat egy párizsi alkotmánymódosítás váltotta ki, amely szerint a szavazati jogot kiterjesztenék a szigeten több mint 10 éve élő francia állampolgárokra is. Az ellenzők szerint ez az őslakosok háttérbe szorítását célozza. Emanuel Macron francia köztársasági elnök Új-Kaledóniára látogatott, és bejelentette a választójogi reform elhalasztását.
Krajcsovszki Mónika PhD tanulmányokat folytat a Szegedi Tudományegyetemen, a francia gyarmatosítás történetével, a tengerentúli területek múltjával és jelenével, valamint a posztkoloniális identitással foglalkozik. Tóth Viktória a Tett-Hely Ifjúsági Egyesület elnöke Pécsen, és több nemzetközi mobilitási programban is részt vesz. Mindketten a főváros, Nouméa egyik belvárosi hostelében ragadtak.
A két magyar nő eredetileg május 18-án indult volna haza, de a repülőjegyük először május 25-re, majd 27-re és végül június 1-jére került átfoglalásra. A helyzet egyre kilátástalanabbá vált, de végül május 26-án értesítést kaptak, hogy lehetőségük nyílik Új-Zélandra repülni. A párizsi magyar nagykövetség segítségével kerültek fel az evakuációs listára. Az új-zélandi hatóságok katonai géppel, vízumintézéssel és további segítséggel támogatták őket. Végül Sanghajon és Frankfurton keresztül érkeztek meg Budapestre.
A párizsi magyar nagykövetség és a külügyminisztérium is érdeklődött állapotuk felől, és segítették őket az evakuációs folyamatban. Az új-zélandi hatóságok teljeskörű támogatást nyújtottak, és a magyar követség is nyomon követte az eseményeket. Az ausztrál és új-zélandi magyar külképviseletek is értesültek érkezésükről.
A körülmények között élelmiszerhiány volt tapasztalható, de a sorok a boltok előtt haladtak, és az emberek türelmesek és segítőkészek voltak egymással. A kereskedelemben és vendéglátásban dolgozók küldetésüknek tekintették az ellátást.
A zavargások folytatódódtak, és a helyzet nem javult. Macron elnök látogatása sem hozott változást, a függetlenségpártiak nem fogadták el a közeledést. A hostel magaslaton fekvése miatt a két magyar nő naponta látta a füstöt, éjszaka lövések és oszlató gránátok hangjait hallották. A helyzet egyre anarchikusabbá vált, és a függetlenségpárti vezetők nem vállaltak felelősséget a pusztításokért.
Krajcsovszki Mónika szerint a szeparatista törekvések erősödhetnek, és mély sebet ejthetnek a társadalomban. A kanakok és a franciák közötti szakadék egyre mélyebb, és a párbeszéd egyre lehetetlenebbnek tűnik. A függetlenségpártiak nem fogalmaztak meg konkrét programot, és a helyzetükkel kapcsolatosan rasszista szólamokat használnak. Krajcsovszki reméli, hogy a jövőben sikerül konstruktív megoldást találni, és újra meglátogathatja az országot.