Jeanne d’Arc tragikus vége

Jeanne d’Arc, a százéves háborúban döntő szerepet játszó francia hősnő, 1431. május 30-án vesztette életét, miután máglyán égették el.

Jeanne d’Arc már 13 éves korától látomásokat látott, amelyeket isteni üzeneteknek gondolt, és ezek vezették a háború idején, amikor is feladatának érezte, hogy felszabadítsa az angolok és burgundiak által ostromolt Orléans-t, valamint hogy a francia trónörököst, VII. Károlyt Reimsbe vezesse, ahol megkoronázták. Sikerei után azonban VII. Károly már tehernek érezte őt, és elfogása után nem fizetett érte váltságdíjat, így Jeanne az angolok kezére került, akik az inkvizíciónak adták át.

Az egyházi bíróság eretnekség vádjával ítélte halálra máglyán, mert Jeanne nem volt hajlandó tagadni, hogy a hangok, amiket hallott, isteni eredetűek. Halála előtt egy egyszerű, két faágból összetákolt keresztet rejtett el ruhája alá, és arra kérte a papokat, hogy tartsanak elé egy templomi feszületet is, hogy haláláig azt láthassa. A roueni piactéren összegyűlt tömeg csendben figyelte, ahogy a máglya lángra lobbant, és Jeanne d’Arc egy utolsó „Jézus” kiáltás után életét vesztette. Halála után testét teljesen elégették, és hamvait a Szajnába szórták.

Jeanne d’Arc tragikus halála is hozzájárult legendás alakjának kialakulásához, és több mint ötszáz évvel később is emlékezetes maradt. A katolikus egyház 1920-ban szentté avatta, és Franciaországban a szélsőjobboldaltól a szocialistákig, valamint a feministákig számos politikai és társadalmi csoport tekint rá példaképként.