Egy korty Olaszország – Kóstoljuk meg a limoncellót
Tessék lemenni Itáliába. A világ egyik legjobb helye, nem drága, keress a neten egy agriturismót, ilyen falusi szállást, autóval is el lehet döfni nemcsak Toszkánáig, és felejthetetlen, mosolygós, világszép heteket lehet eltölteni bárhol Olaszországban.
Ahol immár az egész országban kedvelt a limoncello, ahogy egész Európában és nagyvilágban is. A limoncello egy irtó finom citromlikőr, ami tényleg citromhéjból készül. Kitűnő napindító, mint nálunk egy stampó pálesz, de sokkal enyhébb, mert csak fele olyan erős, hiszen likőr, nem égetett szesz. A likőr jellemzően édesített és ízesített visszahigított finomszesz, nem cefréből desztillált-égetett spiritusz.
A limoncello fő ereje, hogy nem olyan magas az alkoholtartalma, nagyon friss ízélményt ad a citromhéj intenzív, hasonlíthatatlan aromája és édes-kesernyés íze miatt. A citromhéjban lévő illóolaj adja a fokozhatatlanul klassz, intenzív illatot, amiben valahogy a napfény és derűlátás koncentrálódik. Citromlé nincs benne, csak héj, édesített, színe világító sárga, mint egy sárgaságban elhunyt kínai kuli arcszíne (Rejtő Jenő). Nem ám aromából készül, egyébként házilag is egyszerűen előállítható, ki kell nyírni pár vastag héjú citromot hozzá, oszt jó napot.
Az eredeti limoncello valószínűleg Sorrentóból származik, itt eredet-védett campaniai-termék. Mármost azt ajánlom, ebéd előtt fogyasszunk egy stampóval, viszont a fehér húsú halhoz, natúr fogashoz, csirkemellhez, sajtos makarónihoz, négysajtos pizzához kérjünk limoncellós koktélt, mert hogy remek koktél-alap is persze. Magunk is összeüthetünk például olyasmi koktélokat, mint a tonikkal kevert, kis citromlével és mentalevéllel díszített egyszerű és nagyszerű koktél, vagy a proseccóval elegyített, tehát szénsavas változat.