Dobó István, Eger hős várkapitányának tragikus sorsa

Gárdonyi Géza "Egri csillagok" című művének hatására Dobó István lett az egyik legismertebb magyar történelmi személyiség, de kevesen tudják, hogy élete utolsó éveit bilincsben és fogságban töltötte. Dobó Istvánt, aki a kornak megfelelő földesúrként gyakran pereskedett, már az egri diadal előtt halálra ítélte I. Ferdinánd király, miután egy Tegenyei Tamás nevű birtokos perbe fogta a Dobó testvéreket egy állítólagosan erőszakos földfoglalás miatt. A királyi ítélet végül enyhült, de csak azzal a feltétellel, hogy a Dobók kártalanítsák Tegenyei Tamást.

Dobó István azonban hamarosan a török elleni harcra összpontosított, és 1552-ben sikeresen védte meg Eger várat. A várvédésért báróságot kapott és az erdélyi vajdaságot is, de a helyiek nem fogadták jól katolikus vajdájukat, így Szamosújvár várába zárták, ahonnan egy év után megszökött.

A király kárpótlásként Léva várával és a barsi főispánsággal jutalmazta Dobót elvesztett erdélyi birtokaiért. Itt viszonylag békésen élt, de újra hasonló tevékenységekbe kezdett, mint amelyek miatt korábban perbe fogták. Az illegális birtokgyarapítás és a királyi vámokat kerülő kereskedelme miatt ismét bajba került.

Dobó Sárospatak birtoklásáért indított pert Perényi Gábor ellen, ami újabb konfliktushoz vezetett. Perényi rávette Tegenyei özvegyét, hogy újítsa meg a korábbi pert, ami végül Dobó birtokainak egyharmadának és a Tegenyei birtokoknak elvesztéséhez vezetett. Dobót 1568-ban Pozsonyban letartóztatták, de innen is sikerült megszöknie.

Egy évvel később a pozsonyi országgyűlésre ment, remélve a kegyelmet, de helyette bilincsben fogták el és fogságba vetették. Csak 1572-ben engedték haza, halála közelében. Dobó István még abban az évben, május végén hunyt el családja szerednyei várában.