Balassi Bálint tragikus végzete
Balassi Bálint, a magyar irodalom kiemelkedő alakja, aki a magyar nyelvű költészet egyik első jelentős képviselőjeként vonult be a történelembe, életét vesztette 1594. május 30-án.
Balassi 1554-ben látta meg a napvilágot egy rendkívül tehetős felvidéki nemesi családban. Apját, I. Miksa király foglyul ejtette 1569-ben, ami a családot lengyelországi száműzetésbe kényszerítette. Balassi ebben az időszakban írta meg első művét, amely családja vigasztalására szolgált. Apja szabadon bocsátása után Balassi katonai pályára lépett, hogy ezzel is az uralkodó kegyeit keressen. Báthory István elleni hadjáratban is részt vett, majd az erdélyi fejedelem szolgálatába állt, aki Lengyelországba vitte magával. Csak apja halálának hírére tért vissza Magyarországra.
Balassi élete során több szerelmi csalódást is megélt, és a végvári harcokban is részt vett. A tizenötéves háború idején harcolt többek között Fehérvár ostrománál és a győztes pákozdi csatában is. Az Esztergomot ostromló császári seregben szolgált, amikor 1594. május 19-én egy ágyúgolyó mindkét combját szétroncsolta. A sebek elfertőződtek, és a következő 11 napban elviselhetetlen fájdalmak között szenvedett, míg végül életét vesztette.
Balassi Bálint munkássága máig meghatározó a magyar irodalomban. Ő teremtette meg a hazai drámairodalmat, és a róla elnevezett Balassi-strófa a magyar verselés egyik alapkövévé vált.