A protetika fejlődése és jövője
A protetika területén az elmúlt évtizedek jelentős fejlődést hoztak, de a sikeres műtétekhez szakmai tudás és megbízható kórházi háttér szükséges.
Az ízületi protézisek története az 1960-as évekig nyúlik vissza, és bár az alapelvek nem változtak jelentősen, az anyagok és rögzítési technikák fejlődése észrevehető. A cementes és cement nélküli, többnyire titán ötvözetből készült implantátumok mellett a tantál bevezetése forradalmasította a csontpótlást, mivel a csontszerkezethez hasonló fizikai szerkezetet képez, amelybe a csont belenőhet.
A térdprotetika területén is jelentős változások történtek, a tantál itt is fontos szerepet tölt be, különösen a biomechanikailag bonyolultabb esetekben. A protetikai terület fejlesztése folyamatos, és a szakemberek aktívan részt vesznek ebben a folyamatban.
Magyarországon évente több mint harmincezer csípő- és térdprotézis műtétet végeznek, ebből körülbelül kétezer a revíziós beavatkozás. A sikeres műtétekhez a megfelelő implantátum pontos beültetése elengedhetetlen.
A primer és a revíziós műtétek közötti különbség jelentős: a revíziós beavatkozások nehezebbek, bonyolultabb technikát és nagyobb szakértelmet igényelnek, ezért csak szűkebb szakmai és intézményi körben végezhetők el.
A revíziós protetikai műtétekhez komolyabb háttér szükséges, mivel nagyobb a szövődmények kockázata, és gyakran idősebb, társbetegségekkel rendelkező pácienseknél végzik ezeket a beavatkozásokat. A Budai Egészségközpontban a Revíziós Protetikai Centrum biztosítja a magas szintű infrastruktúrát, és a 2024-ben elindult kórházfejlesztés részeként egy Ortopédiai Kiválósági Centrum létrehozása is tervezett.
Az izomátvágás nélküli technikák nem tekinthetők innovatívnak, mivel a csípőprotetikában az öt feltáráscsoportból háromban egyébként sem vágunk át izmot. A cél mindig a lehető legkisebb szöveti károsodás elérése.
A személyre szabott protézisek többnyire a vágósablonokra vonatkoznak, amelyek segítenek a protézis pontos illeszkedésében, de a legtöbb esetben a standard méretsorozat elegendő. Az egyedi sablonok különösen akkor indokoltak, ha jelentős deformitások vannak jelen.
A rehabilitáció időtartama változó: a térdműtétek után szinte azonnal terhelhető a láb, a csípőprotézis esetében pedig a páciens gyakran már a varratszedésre is mankó nélkül érkezik. A csontpótló anyagokkal végzett csípőprotetikai revízióknál azonban három-hat hét szükséges az anyag beépüléséhez.
Az ízületi betegségek megelőzésében a korai diagnózis, az egészségtudatos életmód, a megfelelő testsúly, egészséges étkezés és a rendszeres mozgás játszik fontos szerepet. Időben elvégzett ortopédiai műtétek, mint például a tengelykorrekciós műtét vagy a keresztszalag-plasztika, segíthetnek elkerülni a későbbi protetizálást.
Dr. Udvarhelyi Iván, a minimál invazív csípő- és térdprotetika magyarországi bevezetésében és oktatásában vállalt meghatározó szerepet, és számos nemzetközi és hazai publikáció szerzője. Kutatási területe a csípő- és térd-endoprotetika biomechanikája, és kiemelten foglalkozik a nehéz primer esetek protetizálásával, valamint a csontvesztéssel járó protézisek cseréjével.