A párválasztás rejtett mintázatai
Megmagyarázhatatlan erők vezetnek minket gyakran ugyanolyan kapcsolatokba, vagy akár többször ugyanabba, mondta dr. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta. A jelenség mögötti kulturális példázatként Moldova György Az igazi asszony című novelláját hozta fel, amely egy férfi történetét meséli el, aki egy könnyűvérű asszony felé lépett, annak ellenére, hogy minden jel arra mutatott, ez rossz döntés lesz.
A kapcsolatok működését tanulva a gyerekkorból hozott mintákat ismételgetjük, amelyek meghatározzák, hogy mit kell tennünk, mit kapunk cserébe, és hogy ezek a kapcsolatok mennyire tartósak. Szabó-Bartha egy olyan nő történetét említette, aki korán önállósodott, mert anyja képtelen volt a családi ügyek intézésére, és később egy olyan partnerrel került kapcsolatba, aki mellett ugyanezeket a feladatokat kellett ellátnia.
A párválasztásban is megjelennek a megszokott sémák, amelyek mentén a megszokott, ismerős dolgokat preferáljuk. Ha mégis új kapcsolatba kerülünk, gyakran elkezdjük azt saját képünkre formálni, ami önszabotázs lehet, és a kapcsolat rombolásához vezethet.
A kapcsolatokban rejlő elégedetlenség ellenére sokan nem tudnak továbblépni, mert a sémák mögött erős érzelmek és hiedelmek húzódnak meg. A párok félnek az egyedülléttől, vagy attól, hogy még rosszabb társat találnak.
A kapcsolatokban való bennmaradás mögött gyakran a múltbéli mintázatok állnak. Szabó-Bartha egy olyan férfit említett példaként, aki nem akart elválni, mert családi háttértörténete szerint a férfiakra szörnyű életút várt a szakítások után.
Azok számára, akik sosem éltek egyedül, nehéz lehet a változtatás beismerése, és problémáikat inkább mások felé vetítik ki. Ha azonban a hallgatóság megoldási javaslatokat tesz, és az egyén nem hajlandó változtatni, akkor a környezet hamarosan elege lesz ebből a szerepből.
A pszichológus szerint a plátói természetű kapcsolatok egyfajta biztonságot nyújtanak, mivel mi irányítjuk őket. Azonban a valóság bekopogtat, és ráébredünk, hogy a másik fél nem tökéletes, ami megrendítheti a kapcsolatot.
Sokan úgy érzik, hogy mindig rosszul választják meg a társukat, és gyakran ugyanabba az irányba húz a képzeletbeli skálán, beszélhetünk alul- és felülválasztásról. Az alulválasztás esetén a kapcsolat bukása akkor jön el, amikor a pozitív érzéseket viszonozni kellene, de rájövünk, hogy erre nem vagyunk képesek. Felülválasztásnál a másik félnek olyan tulajdonságai vannak, amelyekre mi magunk is vágyunk, és úgy érezzük, kötődésünk által mi is rendelkezni fogunk ezekkel.
A megmentő és áldozat szerepek is gyakoriak a kapcsolatokban. Van, aki a megmentő szerepéből szerez identitást, mások pedig észrevétlenül teszik függővé társaikat. A terápiás szituációba forduló kapcsolatokban a szerepek eltorzulhatnak, ami különösen a szexuális életre van hatással.
A kapcsolati áldozat szerepkörével kapcsolatosan Szabó-Bartha szerint több tévhit is létezik, például az, hogy az áldozat gyenge. Egy film példáján keresztül mutatott rá arra, hogy az áldozatból erőt merítő bántalmazó nélkülük gyengének bizonyulhat.
Végül a pszichológus arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenki abban keresi a biztonságát, ami eddig hiányzott az életéből. Sokaknál a távolság befolyásolja az érzetet, míg egyesek számára a túlzott közelség ijesztő lehet. A múltbeli csomagok megváltoztatásához tudatosítanunk kell, mi az, amiben bennragadtunk, és járatlan utakon kell átírnunk a rossz tapasztalatokat.