Orbán Viktor és a világháborús párhuzamok
Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban több alkalommal is a világháborúk előtti helyzeteket hasonlította össze a jelenlegi európai, különösen az ukrajnai háború által teremtett helyzettel. A kormányfő szerint ma is hasonló a hangulat, mint a két világháború kitörése előtt, és felvetődik a kérdés, hogy elkerülhető-e a háború, ahogy korábban nem sikerült.
Orbán Viktor a Patrióta Youtube-csatornának adott május 26-i interjújában beszélt arról, hogy érzi a nyomást, és úgy érzi, mint a régi nagy öregek, belepréselik őt, mint Magyarország miniszterelnökét a háború felé, és ellen kell állni ennek a nyomásnak. A miniszterelnök már május 24-i rádióinterjújában is kifejtette, hogy szerinte Brüsszelben zajlik Európa háborúba lépésének hangulati előkészítése, és a vészjósló hasonlóságokat említette az első két világháború előtti időszakokkal.
A történelmi előzményeket és Orbán Viktor állításait két történész, Juhász József és Ablonczy Balázs is kommentálta. Juhász József szerint a "harmadik Balkán-háború" kifejezés valóban megjelent a korabeli sajtóban, de a nagyhatalmak hadüzenetei után hamar világossá vált, hogy a 1914 nyarán kezdődő konfliktus nem csupán egy lokális balkáni háború lesz. Ablonczy Balázs hozzátette, hogy Tisza István valóban ellenezte a hadba lépést, de a bécsi haditanácsban végül le lett nyomva, és belepréselték az akkori magyar kormányt az első világháborúba.
A második világháború kapcsán Ablonczy Balázs elmondta, hogy Horthy Miklós is szerette volna elkerülni a háborút, és intaktan akarta megtartani a magyar hadsereget. Azonban a németek végül mégis belenyomták Magyarországot a háborúba, bár 1941. júniusában még nem volt német nyomás az országon. A történész szerint Horthy népszerű politikus volt, különösen a 30-as évek második felében, amikor Magyarország jelentős területeket szerzett vissza, de politikai felelőssége van az 1919-20-as megtorlásokban, a holokausztban és Magyarország második világháborús hadba lépésében is.
Ungváry Krisztián történész előadásában kiemelte, hogy az 1939 és 1941 közötti események tragédiája nem csupán a döntéshozók hibáiból és tévedéseiből fakad, hanem abból az abszurd tényből is, hogy Magyarország úgy vált hadviselő féllé, hogy az országnak semmilyen érdeke nem fűződött a belépéshez, és a magyar politikai vezetés sem presszionálta a háborús részvételre, sőt, még a náci Németország sem kényszerítette erre.