A világ legfurcsább országhatárai
Milo van Bokkum holland újságíró a világ legérdekesebb országhatárait vizsgálta meg könyvében, amelyek papíron jó ötletnek tűnhetnek, de a valóságban sokszor élet-halál kérdéseivé válnak.
Egy országhatár egyszerre képzelet és véres valóság, amiért sokan hajlandóak az életüket adni. Milo van Bokkum holland újságíró, aki a PesText irodalmi fesztiválon is megfordult, könyvében a világ legfurcsább határait elemzi. Gyermekkorában már lenyűgözte a holland-német-belga hármashatár, és ez az érdeklődés vezette el az újságírás és a térképek iránti szenvedélyéhez.
Bokkum a Cooch-Bechar exklávékat tartja a legfurcsább határnak, amelyeket nemrég számoltak fel. Ezek az exklávék és enklávék egy bonyolult rendszert alkottak, ahol az exklávék olyan államterületek, amelyek nem állnak fenn területi folytonossággal az anyaországgal, míg az enklávék teljes egészében egy másik ország területén belül helyezkednek el. India és Banglades határán ezek a területek egy rendkívül bonyolult hagymaalakzatot formáltak, amelynek minden héja egy másik országhoz tartozott.
A határok története gyakran a hatalmi játékok és a gyarmatosítók döntéseinek eredménye. A Cooch-Behar és a Mogul birodalom közötti 18. századi háború, valamint a brit gyarmati idők és a kivonuló britek által húzott határok mind hozzájárultak a bonyolult határvonalak kialakulásához. A Cooch-Beharban élők élete a határok miatt megnehezült, de 2015-ben végül megegyezés született a területcserékről.
Bokkum büszkén említette, hogy Hollandia birtokolhatja a világ egyik legkomplikáltabb határát, ahol egy belga exklávé található, amelyen belül egy újabb darabka Hollandia helyezkedik el. Egy ruhabolt esete, amelyet a határ kettészel, jól mutatja a határok gyakorlati bonyolultságát.
A határok egyszerűsége is problémát jelenthet, mint például a Caprivi-sáv esete, amely egy német kancellár, Leo von Caprivi nevét viseli. A sáv egy néhány tucat kilométer széles, de négyszáz kilométer hosszú nyúlvány, amelynek létrehozása a Zambézi folyóhoz való hozzáférés érdekében történt, de a Viktória-vízesések miatt hajózhatatlan volt. Ez a határ a rosszul informált döntések és a konfliktusok okozója lett.
Bokkum szerint a határok gyakran az uralkodók kívánságainak alárendelődtek, és az egyenes vonalakat azért választották, mert így nem kellett a részletekkel bajlódniuk. Afrika felosztása is gyorsan zajlott, 1870 és 1914 között a kontinens majdnem teljes egészében európai irányítás alá került.