A Z nemzedék kiábrándultsága és a jövőhiány Magyarországon
Egy olyan ország, ahol a fiatalok egyetlen aktív, cselekvő szándéka az, hogy minél gyorsabban távozzanak, hanyatlásra van ítélve. Az elmúlt években a Z nemzedék megjelenése az egyetemeken rossz érzéssel töltött el: a fiatalokból hiányzik a naiv lelkesedés, helyette keserűek, gyanakvók és kiábrándultak.
Tanárként hosszú ideig úgy éreztem, hogy a diákjaimat árnyalt gondolkodásra kell ösztönöznöm, de a középiskolából érkező fiatalok minimális gondolkodási készségei mellett ez már önmagában kihívásnak számít. A valóságban a gazdasági és kulturális folyamatoknak nemcsak nyertesei, hanem vesztesei is vannak, és néha a kisebbik rosszat kell választanunk. A fiatalok kiábrándultságát kutatások is alátámasztják: a Z nemzedék mentális egészsége katasztrofális, szoronganak, depresszióban szenvednek, és elidegenedtek a politikai szereplőktől nemcsak Magyarországon, hanem Európában és az Egyesült Államokban is.
Jean Twenge és Jonathan Haidt szerint a Z generáció problémái összefüggésben állnak azzal, hogy telefonnal nőttek fel, és nem tapasztalták meg a normális felnövéshez szükséges élményeket. A közösségi média irreális tükörként hat, ami aláássa az önbecsülésüket és elégedettségüket. A fiatalok a közösségi médiától szenvednek, de nem tudnak és nem is akarnak tőle szabadulni.
Baloldali és zöldaktivisták szerint a probléma gyökere a világ igazságtalansága és a klímaváltozás felett érzett düh és gyász. A fiatalok igazságtalannak érzik a világot, de nem minden Z generációs fiatal „woke”, és Magyarországon a progresszív aktivisták nyelve nem szólítja meg őket. A politikai tér átrendeződésének nyertese nem a progresszív baloldal vagy a zöldmozgalom, hanem egy új jobboldal, szerte Európában és Magyarországon is.
A fiatalok, akikkel találkozom, nem azonosulnak semmilyen politikai szereplővel, tehetetlennek érzik magukat, és a világot nagy cégek játszóterének látják. Nem hisznek a kapitalizmusban, a demokráciát színjátéknak tartják, és a jövőt ködösnek és fenyegetőnek érzik. Nem támogatnak semmilyen ideológiát, csak egy homályos antikapitalizmust, amelynek foglalatát nem Marx, hanem Mark Fisher önsajnálattal teli könyve, a Kapitalista realizmus adja.
A European Social Survey adatai szerint a magyar fiatalok extrém módon kiábrándultak a magyar demokráciából. Úgy érzik, választópolgárként vagy politikai jogokkal felruházott emberként nincs hatásuk a saját közösségük sorsára.
Felnőtt egy nemzedék, amely nem tanult meg cselekedni, nem tanulta meg alakítani a körülményeket, nem tanulta meg kikovácsolni a saját sorsát.
A Fidesz egy új Kádár-rendszert próbál kiépíteni, miközben egy magyar nagytőkés réteget is felnövel, hogy gazdasági erővel politikai mozgásteret teremtsen magának. A többieknek marad a kiszámítható, biztonságos, de kevés reményt és lehetőséget kínáló helyzet.
A jövőhiány nem csak a politikai pártok, köztük az ellenzék műve, hanem egy tágabb, kulturális jelenség, amely depressziót okoz. A tanult tehetetlenség és a jövőhiány legalább annyira káros a fiatalokra, mint az okostelefonok használata.
A Telexen mostantól minden héten egy-egy szerző jelentkezik majd véleménycikkével, hogy bemutassuk az eltérő álláspontokat és szokatlan gondolatokat. Az induló négyes: Babarczy Eszter, Rainer-Micsinyei Nóra, Szél Dávid és Vonnák Diána.