Lindner András (1946–2024)

Kollégánk, aki évtizedekig vezette a HVG Portré rovatát, 78 éves korában elhunyt.

Kedd reggel, 78 éves korában távozott közülünk Lindner András, a HVG munkatársa. Élete és munkássága szorosan összefonódott a lap egyik legnépszerűbb rovatával, a Portréval, melyet 2008 nyarán adott át utódainak. Társszerzőjével, Horváth Zoltánnal együtt több mint ezer "arctéri jelentést" készítettek, melyek a lap olvasóinak minden héten új betekintést nyújtottak különböző személyiségek életébe.

Lindner András különleges tehetséggel bírt riportalanyai megnyerésére; kérdezőként kiapadhatatlan és őszinte kíváncsisággal fordult feléjük. Szakmai alázata és munkabírása kiemelkedő volt, hétről hétre ő állt szemben a nyilatkozókkal, és ő felelt a tömörített, csipkelődő riposztokkal teli interjúk elfogadtatásáért. Emlékezetes, hogy karrierje során csupán egyszer fordult elő, hogy nem sikerült publikálnia egy interjút; a Szabad György-portré hiánya a 1990. június 9-ei HVG számából sajtótörténeti kuriózumnak számít.

A Szellemben című rovatban, mely 1993-ban indult, Lindner András még inkább megmutathatta önmagát, hobbijait és félelmeit is beleértve. Orvosi témájú írásai gyakran személyes élményeiből táplálkoztak, míg a komolyzene iránti szeretetét és tudását, amit kórusénekesként és zene-rajongóként szerzett, számos cikkében kamatoztatta. A sakk iránti szenvedélyét pedig apjától, a nemzetközi mesterként jegyzett sakkozótól örökölte, és ezt a tudást is ügyesen beleszőtte írásaiba. Murányi Gábor kollégája emlékezve rá hangsúlyozza, hogy Lindner élete "neve szétszálazhatatlanul fonódik össze a HVG-vel" és remek stratégaként "csempészte be" a sakk szeretetét a rovat népszerű cikkei közé.