Ekkora pusztítást szörnyfilmben még sosem láttunk
Vannak olyan dolgok, amelyeket az amerikai filmipar jobb lenne, ha inkább a keletre bízna. Kreatív szempontból ugyanis Hollywoodban látványosan nem tudnak mit kezdeni olyan ikonikus karakterekkel, mint például a japán kultúrkörből importált, először a mozivásznon 1954-ben felbukkant Godzilla.
A Legendary Pictures és a Warner Bros együttműködése ellenére, amely során a MonsterVerse univerzumot építettek, ahol hol Konggal együtt, hol nélküle szerepeltetik Godzillát, a nemrég bemutatott Godzilla x Kong film a pénztáraknál ugyan sikeres lett, de a karaktert inkább vidámparki látványosságként ábrázolták, nem pedig félelmetes szörnyként. Ezzel szemben a Toho Studios továbbra is előre gördíti saját filmsorozatát, és legújabb alkotásuk, a Godzilla Minus One éppen azon a téren ékeskedik, ahol az amerikai adaptációk rendre kudarcot vallanak.
A Godzilla Minus One története a második világháború utolsó napjaiban kezdődik, egy Koichi Shikishima nevű japán kamikaze pilóta kényszerleszállásával Odo szigetén. A film gyorsan bevezeti a nézőket a tomboló Godzillába, aki inkább egy Jurassic Parkban látott T-Rexre emlékeztet, mint a felhőkarcolókat romboló rémségre. A rendező, Takashi Yamazaki horrorfilmes elemekkel kezeli a lényt, aki eddig csak mendemondák tárgya volt a korabeli Japánban.
A Godzilla Minus One egyszerre kegyetlen katasztrófafilm és komoly emberi dráma, amely nemzeti tragédiával is megspékelve. A főszereplő, Ryunosuke Kamiki remek játékával örvendeztet meg, és a teljes színészgárda miatt a film emberi karakterei nem csupán ide-oda rohangáló idiótáknak tűnnek. A forgatókönyv ügyesen kezeli a karaktereket, mint például a saját gyávaságával küszködő kamikaze pilótát, az árván maradt kisgyereket, az anyaszerepbe kényszerülő fiatal nőt, a zseniális tudóst, és az egyszerű hajósokat.
A Godzilla Minus One látványfilmként is értelmes, tele van olyan jelenetekkel, amelyek lenyűgözik a nézőt. A városrombolás tekintetében olyan snitteket láthatunk, amelyek hollywoodi blockbustereket is megszégyenítenek. A film 120 perc alatt több maradandó érzelmi csúcspontot is kínál, például amikor Shikishima elgondolkozik azon, hogy talán a második világháborúban meghalt, és a pokolban van, ahol Godzillával kell megküzdenie.
A Godzilla Minus One nem lassul le, az író-rendező tudatosan készül fel a nagy fináléra, és a japánok igyekeznek legyűrni a rémséges kaijut. A film a tudomány eszközeit és fegyvereit bevetve mutatja be az emberek elszánt harcát.
A Godzilla Minus One meghökkentően realisztikus, legyen szó a metró szerelvények földhöz vágásáról, egy felhőkarcoló szétveréséről, vagy a repülős, lövöldözős jelenetekről. A vészjósló, sötét hangulatú zene is aláhúzza a bravúros vizuális megoldásokat, amelyekért a film a 96. Oscar-gálán díjat is kapott.
Sajnos az amerikai Godzilla-filmek hegemóniája miatt a Minus One nem jutott el hozzánk, magyar mozikban nem adták, és az Amazon Prime-os premier is csak Japánban volt elérhető. Az elszántabb rajongóknak maradt a Blu-rayre való vadászás, de a film még tévéképernyőn is lenyűgöző, egy instant klasszikus formájában.