Ursula von der Leyen politikai csapdában
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, a legesélyesebb jelöltnek tűnik az EP-választások utáni vezetésre, de politikai csapdába kerülhet, ha nem navigál ügyesen a pártok közötti egyensúlyozás során. Von der Leyen jelenlegi szövetségesei, a liberálisok és a zöldek, a választásokon gyengülhetnek, és ha a konzervatívabb jobboldali frakcióval keres kapcsolatot, elveszítheti őket, ami a támogatottság hiányát eredményezheti.
A német Szociáldemokrata Párt (SPD) vezető jelöltje, Katarina Barley kijelentette, hogy a szocialisták nem támogatják von der Leyent, ha az Európai Konzervatívok és Reformerek frakció jobboldali képviselői, akik Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel szövetségesek, szintén támogatják őt. Olaf Scholz német kancellár is óva intette von der Leyent a Meloni pártjával való együttműködéstől, hangsúlyozva, hogy a következő Bizottság nem alapulhat a szélsőjobboldal támogatásán.
Iratxe García, az S&D képviselőcsoport elnökéhez közel álló tisztviselő szerint von der Leyen nem fogja élvezni a képviselőcsoport támogatását, ha az ECR szavazataira támaszkodik a Parlamentben. García korábban nyilatkozatot adott ki a Renew, a Zöldek és a Baloldal vezetőivel, amelyben kijelentették, hogy nem működnek együtt a szélsőjobboldali és radikális pártokkal. Von der Leyennek valószínűleg szüksége lesz mind Scholz, mind Meloni támogatására, ami bonyolítja a helyzetet.
Marine Le Pen, a francia Nemzeti Összefogás vezetője, Melonit meghívta egy szélsőjobboldali szövetség létrehozására, ami a második legnagyobb pártblokk lehet az Európai Parlamentben. Azonban a Konzervatívok és Reformerek pártcsaládja és az Identitás és Demokrácia euroszkeptikus szárnya között jelentős ellentétek vannak, például az Oroszország támogatásának kérdésében.
Botrányok sora rázta meg az Európai Parlament szélsőjobboldali frakcióját, az Identitás és Demokrácia (ID) kizárta a német AfD-t, ami a szélsőjobboldali pártok közötti közeledést eredményezheti. A választások után az olasz kormányfő Giorgia Meloni és Marine Le Pen pártcsaládjai akár a harmadik legnagyobb frakciót is adhatják az EP-ben. A Fidesz, amely korábban támogatta egy hasonló európai szélsőjobboldali pártcsoport ötletét, most csak a partvonalról figyelheti az eseményeket.
A szélsőjobboldali pártok közötti nézetkülönbségek ellenére, az euroszkeptikusságon és a migráció elutasításán kívül sok minden nem köti össze a programjukat, és gyakran az Oroszországgal és Kínával szembeni álláspontjuk is különbözik. Azonban a választások után egy erős kettős vezetésű, új pártszövetség is kialakulhat az ID és az ECR soraiból. A közeledés nemcsak az ID, hanem az ECR oldalán is látható, és az ECR-ben is sokan kezdik feladni korábbi ellenkezésüket az oroszbarát, szélsőjobboldali pártokkal szemben.
A Fidesz még nem nevezte meg, hogy kinek a pártcsaládjához csatlakozna a választások után, de az eddigi nyilatkozatok alapján az ECR tűnik a legvalószínűbbnek. Azonban, ha az ECR és az ID bármilyen szinten fúzióra lép, egy ilyen koalícióban már sokkal esélyesebb lenne a Fidesz tagsága. Orbán Viktor számára azonban a belépés azt is jelentené, hogy pártja része lesz ugyan a tömörülésnek, de politikai hatalmi szempontból semmiképp nem lesz a vezetője, ez a szerep Meloni és Le Pen között fog megoszlani.