Azahriah a harmadik Puskás-koncerten is bírta a tempót

Mint ahogy azt csak az újszülöttek nem tudják Magyarországon, triplázott a Puskás Arénában Baukó Attila, azaz Azahriah. Pihenésre nem volt sok ideje, hiszen egymást követték a koncertek. Megnéztük, hogy a magyar pop királyában maradt-e szufla az utolsó, vasárnapi bulijára is.

Azahriah, vagy ahogy még többen nevezik, „Azi” azelőtt adott el több tízezer jegyet a Puskásba, hogy kijött zeneileg eddigi legizgibb albuma, a Skatulya I.. A koncert fő kérdése az volt, hogy tényleg a legaktuálisabb műsort látjuk-e, vagy inkább a közönségszórakoztatás a cél. A műfajilag színes lemezen a rockosabb, koncerti őrjöngésre szabott Tartarosztól, egészen a latin és cigányzenét összegyurmázó, könnyen táncolható Viadalig a legkülönbözőbb hangulatok és hangvételek keverednek. A legfrissebb lemezről sajnos viszonylag kevés számot hallhattunk, a Desh-sel közös slágerek és a Memento album húzószámai sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a vasárnapi koncerten is.

A metró-, vagy villamosmegállóból indulva el sem lehetett téveszteni az irányt: egy csapatként hullámzott a tömeg az Aréna felé. A kapuknál a Tisza Párt gyűjtött támogatói bázist, illetve kis asztalokra kihelyezett dobozos sört lehetett kapni kerek ezer forintért. A bejutás akadálytalanul zajlott, a újra Desh készítette elő a közönséget a Pakisztánival és egyéb dalaival, illetve a kertészgatyában ugráló Young Fly is feltűnt egyszer-kétszer a színpadon. A viszonylag hosszú üresjáratot a novemberre datált Mi vagyunk Azahriah zenésfilm trailere, illetve az előző napokról ismerős, kivetítőt figyelgetős játék töltötte ki.

A tracklist első pár számában nem volt változás az előző napokhoz képest: az Introvertált dal után a Miafasz, majd a Casa de papel pörgette fel a közönséget. Az előadó jellegzetes kiejtése miatt a Szosziaziban is alig lehet elkapni a váltást angolról magyarra. A koncert dramaturgiája mellett maga a show is profi volt: hiphop koreográfián túl kommandósok, Azahriahnak öltözött táncosok, balerinák és egy rúdtáncos is szórakoztatta a népet.

Az indusztriális vagy éppen utópisztikus városképektől, gésából kapucnis fiatallá átformálósó animáción keresztül, ismerős klipjelenetekig sok minden jelent meg a képernyőn. A Mariana.árok a tengeralattjárós, halacskás képi világgal egyértelműen víz alatti, addig a Lesson című dal a csörgős dobokkal és az „in the jungle” sor ismétlésével egyértelműen földközeli élményt hozott. Azahriah-nak a L’Entourloop nevet viselő reggae duóval közös számában, a Don’t turn the bass downban is megjelenik az őserdei hangulat.

A visszataps után a Viszlát nyár című AWS-számot adta elő egyszál gitárral, de teljes átszellemültséggel. A köszönetnyilvánítás után, menedzserétől és barátjától Ferich Balázstól búcsúzott, aki egy hónappal ezelőtt, 36 évesen vesztette életét. Baukó az előző koncertekhez hasonlóan a nemzetegyesítés vágyát fogalmazta meg.