Petőfi kortársa volt és Ráckevén élt az igazi János vitéz

Kevés olyan tündöklő állócsillaga van a magyar irodalomnak, mint a János vitéz, amelyben Kukorica Jancsit, az árva juhászbojtárt mostohaapja elzavarja otthonról, útnak indul és hihetetlen kalandok közepette János vitézzé, majd Tündérország királyává válik.

21 évesen írta Petőfi ezt a szépséges világú verses mesét 1844-ben, amely országos ismertséget szerzett számára. Szerb Antal, az Utas és holdvilág és a Pendragon legenda írója, és irodalomtörténész a művet a magyar népjelleg melegségének, humorának és bájának megtestesítőjeként emlegette. Kosztolányi Dezső pedig a „magyar Odüsszeiának” nevezte a költeményt, és Jankovics Marcell animációs filmje is megidézi a mű elemi erejét.

Sokan találgatták már, hogy vajon ki lehetett Petőfi hősének valóságalapja. A ráckevei János vitéz legendája szerint valóban létezett egy ilyen személy, Horváth Nepomuki János, a napóleoni háborúk vitéz huszárkapitánya, I. Ferenc osztrák császár és magyar király testőre, a Krisztus-rendjel birtokosa, akinek emlékére minden évben János vitéz napot és ünnepséget tartanak Ráckevén.

Horváth Nepomuki János 1774-ben született, és hasonlóan Petőfi hőséhez, ő is árvaságra jutott, mostohaapja bántalmazta, majd vízimolnár nagybátyja nevelte fel, ahol egy Juliska nevű kislánnyal nevelkedett együtt, akibe később beleszeretett.

Az 1789-es francia forradalom idején, 19 éves korában csatlakozott a huszárokhoz, és hosszú katonai pályafutása során számos csatában vett részt, többek között a marengói csatában is, ahol megsebesült és kitüntetéseket kapott. A pápa szabadon bocsátása után pedig a Krisztus-rendjellel tüntették ki.

Visszatérve Ráckevére, Horváth Nepomuki János nem találta meg Juliskát, aki időközben másnak adta a kezét. A huszártiszt végül földet és házat vásárolt, és később I. Ferenc testőrségébe állt. Végrendeletében a legtöbb értéket, köztük a Krisztus-rendjelet is, a mással élő hajdani szerelmére hagyta.

Petőfi sohasem járt Ráckevén, de egyik barátja, Ács Károly igen, aki valószínűleg mesélhetett neki a legendás hőséről. A János vitéz költemény egy évvel később, 1844 novemberében született meg, és sokan úgy vélik, hogy a ráckevei huszárkapitány történetei ihlették meg Petőfit.