A közadatigénylések valósága Magyarországon
Két példán keresztül mutatjuk be, miként működik az állam, hogyan pazarolja az adófizetői pénzt pereskedésre, és hogyan titkolózik védhetetlen ügyekben.
„Március elsejével a magyar közlekedés ügyében új időszámítás kezdődik. Olcsó szolgáltatás, mindenki számára egyenlő és egységes hozzáférés, és természetesen jó minőségű szolgáltatásokra való törekvés. Van Magyarországon 700 ezer olyan gyerek, aki 6 és 14 év közötti, akiknek díjmentes lesz az utazás” – jelentette be Lázár János, az Építési és Közlekedési Minisztérium minisztere. Lázár a kedvezmények kapcsán váltogatja a díjmentes és ingyenes kifejezéseket, ami azt jelenti, hogy az utazó helyett más fizet.
A közadatigénylésünk az Építési és Közlekedési Minisztériumnál nem járt sikerrel, mivel a minisztérium szerint nem tekinthető adatkezelő szervnek az Infotv. 3. § 9. pontja szerint. A bíróság azonban nem hitt a minisztériumnak, és egyezséggel végződött a tárgyalás, melynek eredményeként minden adatot ki kell adniuk.
A CÖF-CÖKA egyik sajtótájékoztatóján Csizmadia László azt sérelmezte, hogy az Átlátszó több mint 24 ezer adatigénylést valósított meg, ami szerinte az adófizetőknek nem olcsó mulatság, és legtöbbször ellenzéki pártérdekeket szolgál. A kormány az Európai Bizottság kérésének megfelelően könnyített a közérdekű adatok megismerhetőségén, de a feltöltés meglehetősen szellős.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda gyakorlata is problémás, hiszen nem szeretik bemutatni, mire megy el a pénz. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság állásfoglalása szerint a Kabinetiroda gyakorlata az információszabadság aránytalan korlátozását jelenti.
A Magyar Nemzet cikkei is közérdekű adatigénylésekről számolnak be, ami azt mutatja, hogy az adatok éppúgy közérdekűek a kormánypártnak, mint az attól független újságíróknak. A CÖF-CÖKA állításával szemben tehát nem az adatok kikérése kerül sokba, hanem azok eltitkolása. A két esettel kapcsolatban megkerestük Csizmadia Lászlót, de nem válaszoltak.
Segesvári Csaba