A 71 éves Szegedi Dezső, az ország legidősebb frissdiplomása

„Első szemeszter, első óra. Mentem a folyosón végig, és fiatalok nézték, hogy ki ez az öreg és következő: jónapot tanár úr, azt hitték, hogy tanár vagyok” – mesélte Szegedi Dezső, aki 71 évesen az ország legidősebb nappali tagozatos hallgatója volt, és nemrég sikeres államvizsgát tett.

Szegedi Dezső, a Jászai Mari-díjas színész, a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán szerzett diplomát. Munkái mellett, a Miskolci Színházban dolgozva, olykor hajnali kettőig is beadandókat írt, amit ő maga a tanulás velejárójának tekint. Az egyetemre két év alatt készült fel, két tantárgyból emelt szinten leérettségizett, így jutott be, 68 évesen a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakára.

Szakdolgozatát egy már nem létező miskolci városrészről, Gordonról írta, ahol ő is született egy roma családban, és ahol a muzsikus romák laktak, akik a helyi vendéglátóhelyeken zenéltek. Kutatómunkájával a miskolci roma muzsikosok előtt szeretett volna tisztelegni, és azt az üzenetet közvetíteni, hogy sohasem késő tanulni.

A színész elmondása szerint csoporttársai nem éreztették vele a korkülönbséget, és úgy kezelték, mint bármelyik kortársukat. Az RTL-nek elmondta, hogy az egyetemi évek alatt a fiatal társai eleinte azt hitték róla, hogy tanár, de hamarosan kiderült, hogy ő is hallgató, mint ők. Szegedi Dezső azt mondta róluk: "Aranyosak, tündérek voltak végig. Egy pillanatig sem éreztették velem, hogy 'na az öreg itt van velünk', nem!"

Az államvizsga előtt az izgulás sem maradt el, de a színpadi tapasztalatai segítettek neki ebben a helyzetben is. "Úgy éreztem, mint a színházi premiereken, mielőtt az ember bemegy a színpadra és azt mondja 'Úristen, egy mondatot nem tudok', és mikor beteszi a lábát a színpadra, abban a pillanatban tudja" – mondta a híradó riportjában.

Bár mesterképzésre nem jelentkezik, Szegedi Dezső már tervezi, hogy ír egy tudományos cikket, ezzel is bizonyítva, hogy tanulni valóban sosem késő. A diplomamunkájával nemcsak a miskolci roma muzsikosok előtt szeretett volna tisztelegni, hanem a fiatalokat is ösztönözni, hogy soha ne adják fel a tanulást. "Menjenek, csinálják, tanuljanak, mert ha idős korban meg lehet egy ilyet csinálni, akkor fiatal korban, hát hogyne lehetne" – üzente a fiataloknak.