Lezuhant a repülőgépe, csodával határos módon mégis életben maradt
Bárdy György színészlegenda, az alvilági fickótól a durva csendőrig bárkit képes volt eljátszani. Shakespeare-től Molnár Ferencen és más klasszikusokon át a kortárs drámákig százféle alakban mindig kiválóan játszott. Sokan a félszemű Jumurdzsákként is emlékezhetnek rá az Egri csillagokból. A Jászai Mari-díjas színművész 1921. május 26-án született Kispesten.
Bárdy György gyerekkora óta rajongott a színházért, a moziért. Szenvedélye akkora volt, hogy 13 éves korában létrehozott egy színtársulatot. A Kispesti Református Ifjúsági Egyesületben rendezőként és színészként is fellépett a saját csoportjával. Egyszer megrendezte Kodolányi János Földindulás című drámáját, a főszerepet pedig magára osztotta. Várkonyi Zoltán is megtekintette az előadást, ami örökre megpecsételte a fiatal Bárdy sorsát.
A Jászai Mari-díjas színész 2006-ban, 85 éves korában beszélt az ATV műsorában arról, hogy Várkonyi Kiss Ferenc társaságában látogatott el az előadásra. Előtte a világhírű Kispesti Gödörben szálka nélküli halászlét fogyasztottak, és az asztalukon találtak egy kis cédulát, amit kézzel írtunk, festettünk. Kiss Ferenc azt mondta: "Zoli, menjünk el, hátha találunk valami gyöngyszemet." Hát, ez voltam én.
A produkció után Várkonyi Zoltán odalépett Bárdyhoz, és ajánlatot tett neki, hogy majd sok év múlva, ha Budapesten színházam lesz, ott lesz a helyed. Ám az élet úgy hozta, hogy Bárdyt egy időre elkerülte a színészet, sőt az élete is veszélybe került. A II. világháborúban ugyanis az ukrán fronton szolgált repülősként. Többször is a halál torkában járt, egy alkalommal a repülőgépe is lezuhant, ám csodával határos módon életben maradt. 1945-ben, a második világháború végén, felépült a Don-kanyarban szerzett sebesüléséből, felkereste Várkonyit, és azt mondta: "Itt vagyok, élek, állok rendelkezésére." A Művész Színház direktora pedig betartotta a szavát.
Bárdy György alvilági fickótól durva csendőrig bárkit képes volt eljátszani, és a veszélyes nőcsábász szerepe sem állt tőle messze – az életben sem. Shakespeare-től Molnár Ferencen és más klasszikusokon át a kortárs drámákig százféle alakban mindig kiválóan játszott. Sokan a félszemű Jumurdzsákként is emlékezhetünk rá az Egri csillagokból.
A drámai, úgymond „sötét” szerepekhez is másképp nyúlt, mint mások: humorral. Nem úgy, hogy nevetni kelljen rajta, hanem játékosságot vitt bele. Nem akart ugyanis belegebedni a karakterbe, a színészetet inkább játéknak tekintette.
Bárdy György pályája során egyetlen kiváló színésszel volt konfliktusa a Vígszínházban, Tomanek Nándorral. Egy apró kis epizód, a Furcsa párban együtt játszottak, nem sokszor, csak négyszázszor. Neil Simon darabjában Bárdy sajátos humorát igyekezett csillogtatni, korlátokat nem ismerve, amelyeket viszont Tomanek szentnek és sérthetetlennek tartott. Rendszeresen följelentett Várkonyinál, aki hivatalból kénytelen volt hívni és megdorgálni, ugyanakkor egyetértett velem. Egyszer azt mondtam neki: "Zoli, tudom, honnét származnak az értesüléseid, de én most felmegyek a társalgóba és szétverem a pofáját." Erre azt felelte, hogy hagyjam a francba. "Tudod, mi a baja? E héten nem halt meg senkije." Bárdy György arról is beszélt, hogy a négyszáz előadás során amúgy nem álltak szóba egymással, és szerinte ebben nem ő a bűnös.