Időutazás: a tudomány határán túl
Miért hiszünk még mindig az időutazásban, ha tudjuk, hogy lehetetlen? Azért, mert azt is tudjuk, hogy nem az, elméletileg. Az ember képzelete erősebb, mint a tudomány, így képes a korok között utazgatni, és akár a múltat és a jövőt is megváltoztatni, amit számos tudományos elmélet is tagad. A Gmail használói például visszavonhatják már elküldött üzeneteiket, és az online ételrendelés során is módosíthatunk a már kifizetett rendelésen. Ezek a hétköznapi példák arra utalnak, hogy mentálisan képesek vagyunk időutazásra, hogy ne veszítsük el a reményt a hibáink kijavításában vagy megelőzésében.
Az időutazás elméletileg megvalósítható lenne, gyakorlatilag azonban nem. Az ember azonban képes elképzelni a lehetetlent, és így mentálisan képes ugrálni a korok között, és még arra is képes, hogy e két irányból hatással legyen a jelenre.
Albert Einstein relativitáselmélete szerint az idő bizonyos tényezők hatására gyorsabban vagy lassabban is tud telni. Szergej Krikaljov, Scott Kelly és Gennagyij Padalka űrhajósok például fiatalabban tértek vissza az űrből, mint ahogy elmentek, ami az időutazás egyfajta valóságos példáját mutatja be.
A GPS-rendszereket kiszolgáló műholdakat naponta korrigálni kell, hogy pontos legyen a helymeghatározás, ami szintén az idő relatív voltára utal.
Az időutazásban való hitet nem csak az igazolt, de a cáfolt elméletek is erősíthetik. Dr. Lijun Wang és kollégái létrehoztak egy lézert, ami állítólag 300-szor gyorsabb volt, mint a fény, bár a szakértők megkérdőjelezik az eredményt. A féreglyukak elméletileg alkalmasak lennének az időutazásra, de csak matematikai valószínűségük van, fizikai nem nagyon.
Az időutazás lehetetlenségét különböző paradoxonokkal is alátámasztották, mint például a nagypapa/nagymama paradoxon vagy az újszülött Adolf Hitler megölését felvető elmélet. Azonban több elmélet is született, hogy az idővándorok nem változtatnák meg a múltat.
A Novikov-önkonzisztencia-elv szerint az univerzum egyszerűen átrendezi az eseményeket úgy, hogy a jelen ugyanaz maradjon. Stephen Hawking szerint egyetlen idővonal létezik, így nem jöhet létre paradoxon. A multiverzum elmélete szerint, amikor visszamegyünk az időben, egy párhuzamos univerzumot nyitunk.
Az időutazás iránti vágyat mozgathatja, hogy megismerjük a múltat és a jövőt, de a legtöbben be akarnak avatkozni, és meg akarják változtatni a mögöttük/előttük álló történéseket. Thomas Suddendorf és Michael Corballis szerint az emberi elme képes víziókat készíteni a jövőre, ami kiemelt minket az állatvilágból.
A mentális időutazás során hatással tudunk lenni a jelenre, és meg tudjuk változtatni a jövőt – az egyénit és akár a kollektívet is. A jövőről való gondolkodás az egyik legerősebb eszközünk, amivel alakítani tudjuk a jövőt.
A múltba való mentális utazásunk során is egy új idővonalon haladunk, hisz az emlékeink inkább a tények és a képzelet keverékei. A kollektív mentális időutazás szerint a közös jövő vagy múlt elképzelése hatással van a jelenre.
Hal Hershfield szerint azok az emberek, akik jobban viszonyulnak jövőbeli énjükhöz, inkább jövőorientált döntéseket hoznak. A kollektív mentális időutazás arra emlékeztet, hogy a múlt minden emléke bizonyos mértékig rekonstrukció, és jelenünket folyamatosan befolyásolja az, ahogyan a jövőt és a múltat elképzeljük.
Paul Davies szerint a korlátlan időutazás hatalmas káoszt okozna, és teljesen megváltoztatná az általunk ismert életet. A mentális időutazás lehetőséget ad arra, hogy ellátogassunk egy másik időbe, úgy, hogy valóban hatással tudunk lenni a saját vagy akár a közös múltunkra és jövőnkre.
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.
– mondta Albert Einstein.