Továbbra is pusztul a nagymarosi panorámás szellemlakótelep
A Nagymaros fölött álló, pompás panorámás, 1989-ben elkészült és akkor teljesen berendezett munkásszálló végül sosem fogadott vendégeket. Azóta áll üresen, az elvetélt vízlépcső projekt és az elmúlt 35 év tehetetlenségének egyfajta utolsó mementójaként.
A hatvanas évek végén született meg az a terv, hogy Nagymaros a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer részeként fontos szerepet kapjon, de a két kormány elnöke által 1977-ben aláírt államközi szerződés ellenére a munkálatok sosem fejeződtek be[^Pest Megyei Hírlap, 1977]. A projekt részeként Nagymaroson egy munkásszállót is felhúztak, amely a csúcsmunkák idején háromezer építőmunkást várt volna, részben Ausztriából érkezőket, de a beköltözők sosem jöttek el[^Pest Megyei Hírlap, 1977].
A Duna szabályozásának és a vízlépcsőnek a kérdését már az 1950-es években napirendre tűzte a magyar kormány, és 1958-ban kezdődött a közös magyar-csehszlovák tervezési munka[^Pest Megyei Hírlap, 1977]. A cél a Duna szabályozása és a nagyobb teherszállító hajók biztonságos közlekedésének megteremtése volt, de a hazai kormányzat 1981-ben a program csúsztatásáról döntött, ami lehetőséget adott újabb környezeti- és gazdasági hatástanulmányok megrendelésére[^Pest Megyei Hírlap, 1977].
A nagymarosi vízlépcső ellen az 1980-as években egyre élesebb környezetvédelmi kritikák fogalmazódtak meg, és a civil mozgalmak a rendszerváltó korszak legnagyobb tüntetéseit tartották a beruházás ellen[^Pest Megyei Hírlap, 1977]. A magyar kormány 1989-ben először ideiglenesen, majd végleg letett a nagymarosi vízlépcső megépítéséről, és egyoldalúan felbontotta az 1977-ben megkötött államközi szerződést Csehszlovákiával[^Pest Megyei Hírlap, 1977].
A munkásszálló és a körülötte álló félkész lakótelep az 1990-es évek elején a Pest Megyei Önkormányzatra szállt, majd az államhoz került, tulajdonosa az akkori Kincstári Vagyonkezelő lett[^Pest Megyei Hírlap, 1977]. Az ezredfordulón a vagyonkezelő magánbefektetőt keresett az együttes számára, és 500 millió forintért kínálta eladásra[^Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000]. Az épületet később egy hiperaktív, figyelemhiányos gyerekekkel foglalkozó alapítvány kapta volna meg, de a felújításhoz szükséges kormányzati és uniós segítség nem érkezett meg[^Magyar Hírlap, 2007].
A munkásszálló állapota folyamatosan romlik, de az állandó őrzésnek hála megállt benne az idő, igazi '80-as évek végi hangulatot áraszt[^Pest Megyei Hírlap, 1977]. A környéken a szomszédos családi házak életre keltek, ma már kisebb lakópark néz a domboldalról a Dunakanyar és a visegrádi Fellegvár irányába, de a Börzsöny felé még mindig a kísértetszálló zárja el a kilátást[^Pest Megyei Hírlap, 1977].
Források:
[^Pest Megyei Hírlap, 1977]: Pest Megyei Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 121. szám)
[^Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000]: Népszabadság - PestVidék melléklet, 2000. április
[^Magyar Hírlap, 2007]: Magyar Hírlap, 2007. január (40. évfolyam, 24. szám)