Szécsi Noémi: 1,51 gyerek
A fogantatásról és a gyermekvállalás nehézségeiről szól Szécsi Noémi írása, melyben egy szülésznő és egy gyermeket vágyó nő párbeszédét követhetjük nyomon. A történet a kórházi mindennapokat és a termékenységi problémákkal küzdő nők érzelmi viharait tárja elénk.
A szülésznő a fogantatást mesés képekkel írja le, a méh ágyásaként, ahol a mag megduzzad és csíra törekszik elő. Egy nőnek, aki gyermeket szeretne, a szülésznő azt tanácsolja, hogy képzelje el a gyermeket, és nyissa meg felé a lelkét, mert így a teste is megnyílik. A nő, aki egy egynapos műtétre érkezett, fiút szeretne, mert férjének már vannak lányai az első házasságából.
A szülésznő a folyosón találkozik egy gyermekágyas nővel, aki a doktornőre vár, hogy kivegye a varratokat. A doktornő a szülőszobán van, és egy 44 éves nő vajúdását segíti. A szülésznő megígéri, hogy szól a doktornőnek, aki éppen szabadságra készül. Egy másik terhes nő is megjelenik, aki jóslófájásokról számol be, és a doktornő csütörtöki vizsgálatra hívja vissza.
A kórházban egy kék hajú kamasz lány is megjelenik, aki a CTG miatt hiányzik az iskolából, és aki ingerült állapotban van, mert az anyja nem törődik vele. A doktornő, aki a gyermekágyas varratát szedi ki, egy borítékot kap a nőtől, amit Gabriella, a szülésznő visszaad neki, mondván, hogy ez kínos helyzetbe hozza őket.
A történet végén a szülésznő egy padon ülő nővel beszélget, aki a vetélés után hazavár. A nő bátor és elszánt, hisz abban, hogy lesz gyereke, mert akarja, hogy legyen. Gabriella, a szülésznő, a nap végén az öltöző felé indul, de még visszafordul, hogy ellenőrizze a vécépapírkészletet.