Orseolo Péter és Magyarország sorsa
Orseolo Péter, Szent István király leányának gyermekeként, a magyar történelem egyik legellentmondásosabb alakjaként került a trónra, majd később a hatalomért folytatott küzdelemben elveszítette mindent.
Orseolo Péter, aki a velencei dózse és Szent István király egyik leányának gyermekeként született 1010 körül, 1026-ban, apja trónfosztása után édesanyjával együtt menedéket talált a magyar királyi udvarban. Szent István király, fia halála után, Pétert választotta örökösévé, mivel alkalmasnak látta életműve folytatására és a keresztény magyar állam megszilárdítására.
Péter 1038-ban akadálytalanul átvette az ország irányítását, de nem sokkal később konfliktusba került a főurakkal, akik 1041-ben meggyilkolták egyik külföldi kegyencét, ami miatt Péternek el kellett menekülnie az országból. III. Henrik német-római császár támogatását kérve több hadjáratot is indítottak az új magyar király, Aba Sámuel ellen, aki végül 1044-ben elesett, így Péter visszatérhetett a trónra.
A Képes krónika szerint Péter király húsvét szent ünnepén, a magyarok és németek színe előtt átadta Magyarországot III. Henriknek aranyozott lándzsa képében. Ezenkívül átadta a császárnak az eredeti koronázási ékszereket is, amelyeket a császár Rómába küldött. Péter király 1045-ben sikeresen leleplezte és felszámolta az első összeesküvést, de Csanádon újabb konspiráció kezdődött Szent Gellért vezetésével, amelynek résztvevői a Vazul-fiakat hívták Magyarországra.
A belháború során I. András elfogta Pétert, megvakíttatta és Fehérvárra hurcoltatta. A források eltérően számolnak be sorsáról: egyesek szerint néhány napon belül belehalt sebeibe, míg más források szerint később visszanyerte szabadságát és 1059-ben hunyt el.