Rihanna, Billie Eilish, Björk – nők, akik visszanyerték a kontrollt a saját testük felett
A Magyar Zene Háza második nagy időszaki kiállítása, a Dívák & Ikonok tárlat, Londonból érkezett a Victoria and Albert Museumból, és olyan előadók emblematikus fellépőruháit mutatja be, akik társadalmi és kulturális hatásukkal meghatározó személyiségekké váltak.
A kiállítás a hírességranglétra legmagasabb fokának mibenlétét kutatja, és olyan emberek személyes tárgyain, jelmezein keresztül mutatja be, akik az évtizedek során kiérdemelték a díva vagy az ikon címet. A tárlat több mint 70 művész életútját mutatja be, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a dívaság nem csak a sztárallűrökben és teátrális gesztusokban rejlik, hanem a művészi függetlenség és a szabadságtudat is hozzátartozik.
A kiállítás Karády Katalin idézetével is illusztrálja a díva attitűdjét, amely a kötöttségek és a szabályos életmód elleni lázadást fejezi ki. A díva vakmerő és provokatív, míg az ikon hatósugara téren és időn, generációkon ível át.
A külső megjelenés fontos része annak, mit üzen a díva, és hogyan hat a rajongóira vagy akár egy egész társadalomra. A kiállítás ezt a londoni Victoria and Albert Museumban dolgozta fel, amely a 18. századtól napjainkig mutatja be, hogyan nyertek egyre nagyobb kontrollt a saját sorsuk és médiareprezentációjuk felett a nők.
A Magyar Zene Háza kiállítása a londoni tárlatot bővítette a hazai dívák jelmezeivel, és a férfi ikonokat is beemelte, bár nekik kevesebb bemutatkozási tér jutott. Batta András szerint a dívak kifejezés nemek feletti, és vannak olyan híres férfi előadóművészek, akiket női dívák inspiráltak.
A Dívák & Ikonok kiállítás a 19. század színpadi nagyasszonyaitól indul, és bemutatja azokat a karrierjükre nagy hangsúlyt fektető színész- vagy táncosnőket, akik a 1900-as évek első felében már a filmvászonról és magazinok címlapjairól is ismertek voltak. Az ilyen nők a táncot és a népszerűséget saját üzleti vállalkozásuk felvirágoztatásának és fontos társadalmi ügyek melletti kiállásuk eszközeként alkalmazták.
A kiállítás az 1980-as évektől kezdődően egy újfajta dívaképet mutat be, amely már nem az akaratos, a színfalak mögött nagyjeleneteket rendező nőt jelöli, hanem a kreatív alkotóművészt, aki megkérdőjelez mindent a testképtől kezdve a társadalomba beidegződött előítéleteken át a megkövült szórakoztatóipari gyakorlatokig.
A kiállítás legmarkánsabb vonalát Rihanna személyes gyűjteményéből kölcsönzött ruhák jelentik, amelyek a divatsajtó csodájára jártak. Rihanna a MET-gála állandó, egyik legintenzívebb figyelemmel kísért szereplőjévé vált az évek alatt.
Kate Bailey kiemelte, hogy a kiállításon megjelenjen néhány kismamaruha is, például Annie Lenox és Rihanna terhesség alatti ruhái, amelyek a terhesség percepcióját is megváltoztatták.