A magyarországi hegyi patakok kiszáradása
Egyre több hazai hegyi patak szárad ki, ami komoly veszélyt jelent az ott élő élővilágra, és ennek következtében csökken az élő egyedek és fajok száma. Az elmúlt öt év során drasztikusan megnőtt a kiszáradó hegyi patakok aránya; míg korábban csak 5-10 százalékuk érintett, tavaly már a felük tapasztalt kiszáradást, ami súlyos problémát jelent az élőlények számára.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatása rámutatott, hogy a kiszáradások hatására csökken a fajok és az egyedek száma, de az első rövid ideig tartó kiszáradások után növekszik azoknak a fajoknak az aránya, amelyek képesek helyben kivárni a víz visszatérését.
Az ökológusok már négy éve figyelemmel kísérik, hogyan alkalmazkodnak a szabad szemmel is látható gerinctelen állatok - mint például szitakötők, poloskák, kérészek, csigák, kagylók, piócák - az időszakosan kiszáradó vízfolyásokhoz. Boda Pál ökológus szerint a jövőben várhatóan egyre gyakrabban és hosszabb ideig fognak kiszáradni a patakok, ami további kihívások elé állíthatja az élővilágot.
A kutatás vezetője szerint a kiszáradó élőhelyeken csökken a fajok és egyedek száma, de a megmaradt közösség még képes lehet ellátni a korábbi ökológiai funkciókat. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a patakok kiszáradása egyre gyakoribb jelenség Magyarországon, ezért kiemelten fontos a vízi közösségek folyamatos monitorozása.