A brit miniszterelnök bemondta az all-int – Másfél hónap, és minden borulhat Londonban

Rishi Sunak brit miniszterelnök tegnapi, a végére zuhogó esőben tartott beszédében bejelentette: a várakozásoknál hamarabb, július 4-én rendeznek parlamenti választást az Egyesült Királyságban. Az előrejelzések szerint óriásit bukhatnak a 2010 óta hatalmon lévő konzervatívok, a Munkáspárt pedig vörösre festheti az ország választási térképét. A legtöbben úgy vélik, hogy a kérdés mindössze annyi, mekkora többsége lesz a Keir Starmer vezette pártnak, noha a saját politikai karrierjét kockára tevő Sunak azt hangoztatta, hogy a konzervatívok harcolni fognak.

A Sky News elemzése szerint így is, úgy is történelmi választás előtt áll az Egyesült Királyság: ha a munkáspárti Keir Starmernek sikerül többséget szereznie, akkor Tony Blair 1997-es győzelme mellett az idei lehet a valaha volt legnagyobb átalakulás a brit parlament összetételében. Ha viszont a konzervatívokat 2022 ősze óta vezető Rishi Sunak kiharcolná, hogy nála maradjon a Downing Street, azaz a kormányfői rezidencia kulcsa, az is teljesen példátlan lenne: mégpedig azért, mert egyetlen miniszterelnöknek sem sikerült még megfordítania ekkora, 20 százalékpontos lemaradást mindössze másfél hónappal a választás előtt.

Miért pont most?

Az Egyesült Királyság első hindu vallású és indiai felmenőkkel rendelkező miniszterelnöke korábban azt ígérte, hogy az év második felére várható a következő választás kiírása. Így a legtöbben arra számítottak, hogy Sunak adna magának két teljes évet az ország élén, és ősszel fogja kérni a parlament feloszlatását III. Károly királytól. Nos, az év második fele július elsején kezdődik, így Sunak nem hazudtolta meg magát tegnapi bejelentésével, miszerint hat hét múlva fognak a britek a szavazóurnákhoz járulni. III. Károly május 30-án fogja feloszlatni a jelenlegi parlamentet, a július 4-i voksolás után pedig 9-én ülhet össze az új törvényhozás, amelyet az uralkodó 17-én fog hivatalosan is megnyitni.

Sunak a Downing Streetet épp elkapó esőben állva úgy fogalmazott tegnap, hogy szerinte az ország a II. világháború óta a legnehezebb időszakán van túl, és kiemelte a Brexitet, a koronavírus-járványt, az orosz-ukrán háborút és a gazdasági nehézségeket. A kormányfő elmondása szerint bár "nem csináltunk mindent jól", büszke arra, amit kormánya elért – még akkor is, ha néhányan egyelőre nem érzik a kilábalást, ezért "minden egyes szavazatért meg fog harcolni."

Kik indulnak?

Alapvetően öt országos és kettő regionális párt fog beleszólni a hirtelen berúgott intenzív kampány alakulásába. A hatalmon lévő tory párt az elmúlt 14 év alatt az ötödik miniszterelnökét tapossa (David Cameron, Theresa May, Boris Johnson és Liz Truss után), a választók pedig a technokrata benyomást keltő, bankárból lett politikus Sunakot egyrészt a párt sokéves uralmáért (és az ezalatti válsághelyzetekért), másrészt elődje, Liz Truss gazdasági ámokfutásáért büntetik. A BBC egyik riportere kiemelte, hogy a kormányfő a parlamentáris rendszerben szokatlan, elnökszerű kampányba kezdett, Sunak az elődeihez képest ugyanis jóval személyesebb hangot üt meg a britek bizalmát kérve.

A miniszterelnök ezért saját magát Keir Starmerrel, a Munkáspárt vezetőjével állította szembe, akinek szerinte nincs terve Nagy-Britannia számára. Az ellenzéki pártot balra kormányzó Jeremy Corbyn után Starmer pártvezetőként a középutat célozta meg (nem véletlen a párhuzam Tony Blairrel), hogy bizonyítsa a választóknak: a változás ideje eljött, a Munkáspárt pedig kész átvenni a kormányrudat. Starmer mindenesetre úgy reagált a választás bejelentésére, hogy az a változás lehetőségéről szól, a pártja pedig ismét a dolgozó emberek szolgálatába állítaná az országot.

Mik az esélyek?

Nos, bármennyire is harciasan veszi fel Rishi Sunak a kesztyűt Keir Starmerrel szemben, az összecsapás most leginkább Dávid és Góliát harcaként írható le a közvélemény-kutatási adatokra tekintve. A BBC összesítése alapján ugyanis a Munkáspárt jelenleg 45 százalékkal vezet, a konzervatívok támogatottsága pedig 23 százalékra tehető országosan. Összehasonlításképp, a legutóbbi választáson a toryk közel 44 százalékos eredményt értek el.

Az Economist mandátumbecslésének medián adatait figyelembe véve a Munkáspárt jelenleg földindulásszerű győzelemre számíthat. Ez alapján a kormányfő-aspiráns Keir Starmer igazán kényelmes, 381 fős frakcióra számíthat, miközben a toryk 192 képviselőt szereznének csak, ami csaknem fele a 2019-ben elért 365-höz képest. A munkáspártiak az előző eredményükhöz mérve viszont körülbelül 180 mandátummal növekednének. Egyes előrejelzések ezzel szemben azt is valószínűnek tartják, hogy a Munkáspárt a székek 60, de akár 70 százalékát is megszerezheti, 400 vagy annál még több képviselővel.

Összességében továbbra is az a legesélyesebb forgatókönyv, hogy az Egyesült Királyság következő miniszterelnöke 14 év konzervatív dominancia után munkáspárti lesz, és Keir Starmernek fogják hívni az illetőt. A választást – egy brit elemző szavaival élve – annak eredményétől függően "bátor vagy bugyuta" módon hamarabbra hozó Rishi Sunak pedig óriási politikai teljesítményről tenne tanúbizonyságot már akkor is, ha sikerülne elérnie azt, hogy a Munkáspárt ne kiütéssel nyerjen. Nem beszélve arról, ha lenne esélye fordítani a hátralévő hat hét folyamán.