Cannes-i filmfesztivál: A nagy nevek csalódást okoztak, de új kedvencek is születtek
Varga Ferenc és Onozó Róbert tudósítása a 77. cannes-i filmfesztiválról
A 77. cannes-i filmfesztivál vége felé közeledik, és a versenyprogramban idén több csalódást kellett elszenvedniük a nézőknek, mint az előző évben. Olyan neves rendezők, mint David Cronenberg, Francis Ford Coppola és Kirill Szerebrennyikov is gyengébb alkotásokkal érkeztek a Riviérára. Paolo Sorrentino, aki korábbi filmjeivel, mint az Il divo, A nagy szépség és Isten keze magas elvárásokat teremtett, új filmjével, a Parthenope-pal sajnos nem tudott megfelelni a várakozásoknak. A film női története nem sikerült jól, a gyönyörű főszereplő és helyszínek ellenére a mű mélyen üresnek tűnik, és még Gary Oldman tehetségét is pazarolta a rendező egy mellékszerepben.
A portugál Miguel Gomes filmje, a Grand tour, viszont sokkal tartalmasabb élményt nyújtott. A versenyfilm Délkelet-Ázsiába repíti a nézőket száz évvel ezelőtt, és néhány jelenetben a jelenbe is visszatér. A lassú mozi jeles képviselőjeként ismert Gomes műve titokzatos és egzotikus hangulatával végig leköti a figyelmet, és jó eséllyel pályázik egy díjra a szombati díjkiosztón.
A Marcello mio című francia versenyfilm Catherine Deneuve-ot és lányát, Chiara Mastroiannit mutatja be, ahogy önmagukat alakítják együtt más híres francia színészekkel. A film koncepciója szerint Chiara egy nap úgy kezd viselkedni, mint apja, Marcello Mastroianni, és elvárja környezetétől, hogy őt lássák benne. A film sok pletykát tár fel a Mastroianni-Deneuve családról, és különösen Cannes-ban élvezhető a legjobban.
A Maria című film Maria Schneider életét dolgozza fel, aki az Utolsó tangó Párizsban női főszereplője volt. Anamaria Vartolomei és Matt Dillon, aki Marlon Brandót alakítja, elkötelezett játéka ellenére a film nem tudta elkerülni a szokásos életrajzi filmek kliséit. A film jelenléte a fesztiválon a #metoo mozgalomnak és a női revizionista nézőpontnak köszönhető.
A tudósításban szó esik még Ariane Labed, Jórgosz Lánthimosz feleségének első rendezéséről, a September Says-ről, ami egy Írországban játszódó testvértörténet, és nem a görög furahullám része. Emellett egy fiatal magyar újságíróval is beszélgettek, aki a cannes-i podcastsorozatuk hatására döntött úgy, hogy ellátogat a fesztiválra.
Versenyen kívül bemutatásra került a Monte Cristo grófja újabb francia filmes adaptációja is, amelyet nagy sikerrel fogadott a közönség. Alexandre Dumas klasszikus regényéből készült film Edmond Dantes történetét egy háromórás nagyszabású kalandfilm keretében meséli el, és a hazai művészek csütörtök este a vörös szőnyegen is felvonulhatnak a leginkább várt francia versenyfilm, Gilles Lellouche zenés romantikus filmjének világpremierjén.
A kritikusok pontozási listáját Sean Baker független amerikai filmes Anora című thrillere vezeti, amely egy üzbég származású New York-i prostituált és egy luxuslakásban élő orosz oligarcha fia közötti szenvedélyes viszony egyszerű történetént indul, majd miután a fiú szülei Moszkvában tudomást szereznek a fiatalok kapcsolatáról, a film valódi akcióvígjátékká és amerikai road movie-vá alakul át.
A cannes-i fesztivál díjkiosztóját és záróünnepségét szombat este tartják.