Lassan szétesik a liberális nemzetközi világrend

Első pillantásra a világgazdaság megnyugtatóan reziliensnek tűnik, de ha mélyebbre nézünk, megpillanthatjuk a sebezhetőséget. A második világháború óta irányító rend évek óta erodálódik, és ma már közel áll az összeomláshoz.

Amerika még a Kínával folytatott kereskedelmi háború elmérgesedése ellenére is fellendülésben van. Németország kibírta az orosz gázszállítások kiesését gazdasági katasztrófa nélkül. A közel-keleti háború sem okozott olajsokkot, és a húszi lázadók rakétatámadásai alig befolyásolták a globális áruforgalmat. A világgazdaság GDP-arányosan nézve kilábalt a világjárványból, és az előrejelzések szerint idén egészséges növekedés várható.

A régi rend felbomlása mindenütt látható. Négyszer annyi nemzetközi szankció van hatályban, mint az 1990-es években, és Amerika „másodlagos” büntetéseket szabott ki az orosz hadsereget támogató szervezetekre. Támogatási háború zajlik a gazdaság zöldítésének területén, és bár a dollár továbbra is domináns, a globális tőkeáramlások kezdenek széttöredezni.

Hanyatlanak az intézmények

A régi rendszert biztosító intézmények vagy már megszűntek, vagy gyorsan veszítenek hitelességükből. A Kereskedelmi Világszervezet tetszhalott állapotban van, az IMF identitásválsággal küzd, az ENSZ Biztonsági Tanácsa megbénult, és a nemzetek feletti bíróságokat fegyverként használják. Amerikai politikusok, köztük Mitch McConnell, szankciókkal fenyegették meg a Nemzetközi Büntetőbíróságot, ha elfogatóparancsot ad ki Izrael vezetői ellen.

A széttöredezettség és a hanyatlás lopakodó adót vetett ki a globális gazdaságra. Az összeomlás alapvetőbbé, kaotikusabbá és hirtelenebbé válhat, ahogy azt a történelem is mutatja. Az első világháború véget vetett a globalizáció aranykorának, az 1930-as években az amerikai import 40 százalékkal esett vissza, és 1971-ben Richard Nixon felfüggesztette a dollár aranyra való átválthatóságát, ami a Bretton Woods-i rendszer összeomlásához vezetett.

Donald Trump esetleges visszatérése a Fehér Házba tovább erodálhatná az intézményeket és normákat. Egy Amerika és Kína közötti, Tajvanért folytatott nyílt háború, vagy a Nyugat és Oroszország közötti összecsapás teljes összeomlást okozhatna.

Az 1990-es és 2000-es években a liberális kapitalizmus csúcspontján számos előny származott a világgazdaság integráltságából. Kínában százmilliók emelkedtek ki a szegénységből, a csecsemőhalandóság világszerte csökkent, és a konfliktusok által megölt emberek aránya mélypontot ért el. A „washingtoni konszenzus” korszakában a szegény országok növekedést produkáltak és felzárkóztak a gazdag világhoz.

A rendszer hanyatlása lelassíthatja vagy akár vissza is fordíthatja ezt a fejlődést. Ha egyszer összeomlik, nem valószínű, hogy új szabályokkal pótolható. A világ ügyei az anarchia természetes állapotába süllyedhetnek, ahol csak az erő számít. Az országoknak egyre nehezebb lesz megbirkózniuk a XXI. század kihívásaival, mint a fegyverkezési verseny megfékezése vagy a mesterséges intelligencia. A problémákat a hasonlóan gondolkodó országok klubjai fogják kezelni, gyakran kényszerrel és ellenszenvvel.

Az erős amerikai növekedés ellenére a világgazdaság sérülékeny, és nem biztos, hogy mindent túlél, ami rázúdul.