„Amikor megérkeztem az országba, majdnem meglincseltek a nagypiacon” – Jászberényi Sándor riportja Csádból
Csádban nem szeretik a fehéreket. A fehér ember egyet jelent számukra a kizsákmányolással – helyszíni beszámolónk az afrikai országból, ahol a belpolitikát a törzsi hovatartozás határozza meg. Ide készülnek a magyar katonák: míg korábban a várható katonai szerepvállalást összekapcsolták az orosz érdekekkel, mára „a franciákkal vagyunk egy lapon”.
Egy Cosmos nevű vendégházban lakom, fél órára a repülőtértől. Én vagyok az egyetlen fehér vendég. A szobám az épület végén található, jobbra a terasztól, ahol esténként Gala sört isznak és tévét néznek a férfiak. Nem sok bútor van a szobámban. Egy izzadtságszagú ágy, és egy durva íróasztal fekszik egy haldokló légkondíciónáló alatt. A fürdőszobán egy színes gekkóval és egy cigarettásdoboz méretű afrikai csótánnyal osztozom.
Mégis, a Cosmos vendégház maga a béke szigete Csád fővárosában, N’Djamenában. Például két nappal ezelőtt, amikor megérkeztem az országba, majdnem meglincseltek a nagypiacon. Szorult helyzetemből Perlistin Djerakoula mentett ki, akivel aznap találkoztam.
A Nyugat, elsősorban pedig Franciaország éppen elveszíti Nyugat-Afrikát. Csád az utolsó fellegvára Franciaországnak Afrikában, míg Niger, Mali, a Közép-afrikai Köztársaság már az orosz Wagner-csoport, és különböző kínai érdekeltségek kezén van. A politikai stabilitás, Idris Déby Itno marsall meggyilkolása óta nem létezik. A marsall fia, Mahamat Déby Itno ragadta magához a hatalmat katonai puccsal, és két éve áll az ország élén az átmeneti kormányban, melyben az ellenzéki vezető Succés Masré a miniszterelnök.
Az elnök beiktatása csütörtökön, május 23-án lesz. A város lassan fortyog az elviselhetetlen hőségben. Az olvasó nyilván felteszi magának a kérdést: miért érdekes mindez Magyarországnak? A válasz az, hogy azért, mert Magyarország kétszáz katonát akar az országba küldeni, önálló katonai misszió keretén belül.
A magyar-csádi együttműködési szándék biztosnak látszik. Azzal, hogy magyar delegáció érkezik Mahamat Déby Itno beiktatására, és azzal is, hogy Magyarország a zaghava kormányzat mellett tette le a voksát.
Az első utam az n’djamenai Radio Liberté FM-hez vezetett. Ők szellőztették meg elsőként az országban a magyar szerepvállalást, igaz, félreértve a magyar kormányrendeletet. A rádió vezetőjét, Nara Antolumot kérdeztem a rádió irodájában.
A csádi kormányhoz az elnöki beiktatás előtt nem volt hozzáférésem, az ellenzékhez igen. Egy fegyveres őrökkel védett kávézóban találkoztam Succés Masré egyik tanácsadójával, aki arra kért, hogy ne írjam le a nevét. A beszélgetésünk végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Szara-ellenzék a magyar szerepvállalást Csádban a Zaghava-törzs támogatásához köti.
Ami a rengeteg pletykán túl biztosnak látszik, hogy a csütörtöki beiktatásra magyar és francia delegáció is érkezik üdvözölni Itno elnököt. Amennyiben Itno elnök valóban a franciák szövetségese, úgy az Oroszországgal az ukrajnai háború dacára szélsőségesen barátságos, békepárti Magyarország Afrikában konkrétan szembekerül az oroszokkal, akik a francia befolyás további csökkentésében érdekeltek Nyugat-Afrikában.