Kényszerfogság Baltimore-ban: miért raboskodik két hónapja a fedélzeten a hidat letaroló hajó legénysége?
A hajózási törvények és a lejárt vízum is meggátolja a Dali személyzetét abban, hogy szárazföldre lépjen, és egyelőre nem tudni, meddig tart a fogságuk. Esetük azonban nem egyedi: vannak olyan tengerészek, akik évekig raboskodnak a fedélzetén, miután a hajó tulajdonosa felszívódik: pénzt, ellátást nem kapnak, és bürokratikus akadályok miatt haza sem mehetnek.
Lassan araszol előre a baltimore-i híd és az azt letaroló teherhajó ügye. A Francis Scott Key híd még március végén omlott be, miután az egyik tartópillérének ütközött a szingapúri zászló alatt hajózó, Dali nevű teherhajó, fedélzetén több ezer tonnányi acél és cementrakománnyal, valamint húsz indiai és egy Srí Lanka-i tengerésszel. A 289 méter hosszú teherhajó a híd ráomlott fémszerkezete alá szorult, és május elején robbantásokkal szabadították ki. A tervek szerint négy-hat hétig a kikötőben marad, amíg átvizsgálják és elvégzik rajta a legsürgősebb javításokat, majd továbbvontatják déli irányba, a Virginia állambeli Norfolkba, ahol a további javításokat végzik majd rajta.
A legénység a fentiek során végig a hajón volt, a hídrobbantáskor is – akkor egy készenléti tűzoltóegységgel kiegészülve. A 27 naposra tervezett hazaútjuk a hídba csapódással meghiúsult, és nem tudni, hogy a most már kéthavi kényszerszabadságuk végül milyen hosszúra nyúlik.
Hajófogság
A Dali legénysége több okból sem mozdulhat. A tengeri hajózási törvények szerint a teherhajókon akkor is kötelező egy állandó, a hajó méretétől függően változó minimális létszámot biztosítani, ha a hajó nem mozdul. A hajófogság másik oka az, hogy a baleset miatt egyszerre két szerv is vizsgálódik: az amerikai közlekedésbiztonsági tanács (NTSB) és az FBI. Amíg ezek folynak, a tengerészek akkor sem léphetnének le a hajóról, ha amúgy törvényileg lehetőségük lenne rá. Ráadásul a legénység egy hónapra kapott csak munkavízumot az USA-ban, az pedig már egy hónapja lejárt.
A nyomozás több szempontból is stresszeli a Dali személyzetét. Az FBI ráadásul április közepén elkobozta a telefonjaikat, és bár kaptak cserekészüléket, az azokhoz tartozó SIM-kártyákon nincsenek ott a kontaktinformációik és egyéb fontos adataik. Így nem tudnak a családjukkal beszélni, és pénzt sem tudnak hazaküldeni nekik.
A Synergy Marines vállalat szóvivője azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy reményeik szerint a tengerészek elhagyhatják a fedélzetet röviddel azután, hogy a kikötőbe vontatták a hajót. A cég szerint a legénység minden tagja “jó egészségnek örvend,” a nap 24 órájában fordulhatnak hozzájuk, indiai ételt küldenek nekik a hajóra minden nap, és lelki segélyül hindu papot is biztosítanak nekik.
Egyedül egy roncshajón
Nem a Dali legénysége az egyetlen, amely a hajóján rekedt. Az elmúlt évek legismertebbje Mohammad Aisha története, aki közel négy évig ragadt az MV Aman teherhajó fedélzetén a Szuezi-öbölben. Aishának a partra kellett úsznia, hogy élelmet és vizet szerezzen, és feltöltse a telefonját. Az egyiptomi hatóságok bírósági végzése miatt rekedt a hajó fedélzetén.
Egyre gyakoribb
A tengerész magára hagyása nem csak a helyzetet írja le elég pontosan, ez egy konkrét jogi kifejezés is. Az IMO definíciója szerint akkor van szó erről, amikor egy hajó tulajdonosa nem fizeti ki a tengerész hazaszállítását, illetve nem fizeti meg neki legalább kéthavi bérét. Az IMO adatai szerint 2011 és 2016 között az új esetek száma évi 12 és 19 között mozgott, 2017-től fogva azonban drasztikusan nő. 2020-ban 85, 2021-ben 95, 2022-ben 109, tavaly pedig 142 hajó személyzetét hagyták magukra.
A legtöbb magára hagyott hajó Panama zászlaja alatt hajózott, a legtöbb magára hagyott tengerész pedig indiai nemzetiségű volt – 2023 elején majdnem 1500-an voltak. A Politico szerint a magárahagyásos esetek számának emelkedéséhez az árnyékflották növekedése is hozzájárult.