A mesterséges intelligencia és az emberi viszonyulás változatai
Nem minden mesterséges intelligencia típushoz viszonyulunk egyformán; az AI autonómiájának és az ember-AI interakció mélységének függvényében változnak elvárásaink. Ebben a cikkben különböző AI típusokat kategorizálunk, és bemutatjuk azokat a viselkedési és érzelmi faktorokat, amelyek meghatározzák a különböző AI típusokhoz való hozzáállásunkat.
Alan Turing a második világháború után a németek titkosító berendezését, az Enigmát törte fel, és ehhez egy tesztet hozott létre, amely az emberszerű viselkedés vizsgálatára szolgált. A Turing-tesztet először a háború utáni környezetben használták, majd az 1956-os Dartmouth konferencián már a gondolkodó gépek kerültek előtérbe. Azóta az okos digitális megoldások mindennapjaink részévé váltak, és az emberszerűségüket a felhasználói elvárások alakítják vagy cáfolják.
A mesterséges intelligencia alkalmazások széles skálájának kutatása során több szempontot is figyelembe vesznek, mint például az iparág szerinti elkülönítés, az AI felépítési struktúrája, és a felhasználói szempontok. Az AI autonómiája alapján három szintet különböztetünk meg: a támogató, a teljesítménynövelő és a teljesen autonóm intelligenciát.
A támogató AI rendszerek egyszerű feladatokat hajtanak végre emberi beavatkozás nélkül, alacsony hibahatárral, mint például az ajánló algoritmusok vagy navigációs rendszerek. A teljesítménynövelő rendszereket további három alkategóriába soroljuk: a segítő, az informátor és a kolléga altípusokba. A segítő altípusok önállóan működő rendszereket jelentenek, amelyek hibát észlelve kérnek segítséget az embertől. Az informátor altípusú rendszerek proaktív emberi bevonódást várnak el, míg a kolléga típusú rendszerek folyamatos interakcióra épülnek, mint például a ChatGPT rendszere.
A teljesen autonóm rendszerek még nem terjedtek el széles körben, és bár önállóak, nem rendelkeznek érzelmekkel vagy valódi intelligenciával. Ezek a rendszerek komplex statisztikai modellekre épülnek, és rendelkeznek perszónával, amit a felhasználók a beszédstílus vagy vizuális megjelenés alapján asszociálnak velük.
Az AI rendszerek csoportosítása mellett az emberek AI-hoz való viszonyát és elvárásait az interakciók mélysége és formája is meghatározza. Az AI használati hajlandóságát az érzékelt könnyű használhatóság, hasznosság és a teljesítmény iránti elvárások befolyásolják. Az érzelmi faktorok között kiemelkedik a bizalom és a társadalmi elvárások, amelyek az AI elfogadását és adaptációját formálják.
A fenyegetettség érzése, mint például az AI által okozott munkahelyvesztés félelme, negatívan befolyásolja az AI elfogadását. Az AI alkalmazások területén, ahol értékítélet vagy interakció szükséges, az emberek empátiát várnak el. Ahol az AI nem képes empátiát nyújtani, az emberek az emberi interakciót részesítik előnyben.
Vannak helyzetek, ahol az emberi jelenlét nem helyettesíthető, például a bordeaux-i borkészítés vagy a vallásos közösségekben a tanulás segítése esetében, ahol a tradíciók és az érzelmi komfort fontosabbak a hatékonyságnál.
Összességében az AI autonómiájához és adaptációhoz való hozzáállás rendkívül árnyalt, és az elfogadását, integrálását és a vele szemben támasztott elvárásokat az emberek érzelmi faktorai nagymértékben befolyásolják.