A magyar közoktatás funkcionális leépülése
A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Központ által kiadott legújabb Közoktatás Indikátorrendszere 2003-as kötete rávilágít a magyar közoktatás folyamatos funkcionális leépülésére, amelyet a PISA eredmények is alátámasztanak.
A közoktatás törzsindikátorainak legfrissebb adatait tartalmazó kötet illusztrációkat is tartalmaz, amelyek a funkcionális leépülés jelenségét mutatják be. Ez a jelenség a közoktatási rendszer kormányzásának a múlt század közepére jellemző szélsőségesen centralizált bürokratikus modelljéhez való visszatéréséből fakad, ami aláássa az oktatás alkalmazkodóképességét. A 2022-es PISA eredmények azt sugallják, hogy a 2011-2015 közötti államkonzervatív rendszerátalakítás által okozott azonnali teljesítményromlás helyett egy lassabb, de mélyrehatóbb teljesítményromlás indult meg.
A funkcionális leépülés mögött többek között a pénzügyi és humán erőforrások hiánya, a tanulók oktatásból való kiszorulása vagy az állami oktatási rendszerből való kimenekülése, valamint az Európában példátlan mértékű szociális szelekció és etnikai szegregáció áll.
A pedagógushiány mértékét nehéz pontosan meghatározni, de a trendek egyértelműek. A pedagógusok korösszetétele romlik, a fiatalok aránya csökken, míg a 60 évesnél idősebbeké nő. Az általános iskolákban a nyugdíjasként visszafoglalkoztatott pedagógusok aránya 2019 és 2022 között három és félszeresére nőtt. A betöltetlen tanári álláshelyek száma is folyamatosan növekszik, ami a pedagógushiányt jelzi.
A közoktatásban tanuló 17 és 18 évesek aránya csökken, ami arra utal, hogy egyre többen szorulnak ki az életesélyeiket megalapozó oktatásból. A kormány által támogatott egyházi iskolahálózati expanzió és a magániskolákba menekülő középosztályi gyerekek miatt az állami iskolahálózat zsugorodik, ami a funkcionális leépülés egyik jele.
A magyar közoktatásban a szociális szelekció és etnikai szegregáció erősödése is aggasztó jelenség. A hátrányos helyzetű tanulók elkülönítésének mértéke globális összehasonlításban is döbbenetes mértékűvé vált, ami a közoktatás kasztrendszerének kialakulásához vezetett.
Összességében a közoktatás funkcionális leépülése több évtizedes távlatban is visszafordíthatatlan folyamatnak tűnik, amely hatalmas társadalmi költségekkel jár.