„Liszt Ferenc alázattal és nemes lélekkel dolgozott, jó volna követnünk őt”
Kevés olyan ember van a magyar zenei életben, akinek a szavára iránytűként lehet tekinteni: ilyen a Ránki Dezső–Klukon Edit zongoraművész házaspár, akik nem szólaltak meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) körül kialakult csetepaték idején, most viszont az Indexnek nagyinterjúban mondták el a véleményüket.
A Ránki Dezsővel és Klukon Edittel folytatott pünkösdi beszélgetésben szó esett többek között arról, hogy mi ad örömöt hatvan év elteltével is a koncertezésben, hogyan találtak egymásra, mikor jönnek ide külföldi, nagynevű tanárok, az egyetem függetlensége és a művészet szabadsága megkérdőjelezhetetlen, Kocsis Zoltán előre látott sok mindent, a jó tanácsadók kiválasztása rendkívül nehéz, mi a különbség a szponzor és a mecénás között, mi a hosszú és boldog házasság titka.
Ránki Dezső: Igen, mert mindig megvan az esély arra, hogy az ember úgy élje át a darabot, ahogy előtte még soha – ez olyan élmény, ami mással nem helyettesíthető.
Nyüzsgés a Zeneakadémián
Klukon Edit: Szerencsére nem. Dezső 41 éve – amióta ebben a házban lakunk – ugyanott dolgozik: a könyvtárszobában.
R. D.: A rutin sokat számít, de nem old meg mindent.
K. E.: A kép előttem a következő: ülnek a növendékek a pulton, lóbálják a lábukat, beszélgetnek, és a lenti büfében esznek, isznak, kávéznak tanárok, diákok együtt.
A zenetanítás alapjai
R. D.: Kívülállóként nehéz nekünk erről beszélni, mert nem tanítunk ott, csak azt tudjuk, amit különböző forrásokból hallunk.
K. E.: A mi időnkben is akadtak olyanok, akik kritikusabbak voltak bizonyos tanárokkal szemben, és persze sokan tanítottak olyan kiválóságok, akikhez mindenki boldogan jelentkezett.
Életre szóló útravaló
R. D.: Szerintem – bár ebbe semmi beleszólásunk nincs, és nem is lehet, mert az egyetem szenátusa választja ki a rektort – olyannak kellene vezetni a Zeneakadémiát, aki átlátja az egésznek a működését.
K. E.: A jó tanárnak híre megy akkor is, ha nem világjáró művész, és jönnek hozzá a hallgatók.
Előkelő hely a rangsorban
K. E.: Úgy tudjuk, hogy ez változott, a kancellár úr, akinek a Zeneakadémia vezetésével békétlen volt a viszonya, más feladatot kapott.
R. D.: Örvendetes a jó helyezés, bár érzésem szerint egy művészeti intézménnyel kapcsolatban nem igazán releváns a helyezés változása sem pozitív, sem negatív irányban egy olyan rangsorban, aminek a szempontjai között statisztikai adatok, és nem a művészet áll.
Segítő kéz
R. D.: Állandóan elhangzanak olyan vádak, hogy egyesek politikai síkra akarják terelni a dolgot.
K. E.: Az MMA-ban közgyűlési képviselő vagyok, és most nagyon boldog és pozitív érzések vannak bennem.
A jó tanácsadók kiválasztása
R. D.: A színvonal megállapításához bizonyos fokú képzettség kell.
K. E.: Ugyanakkor tényleg van egy abszolút mérce: van, ami nagyszerű és magasrendű, van, ami közepes, és van, ami rossz.
A kultúra támogatása
K. E.: Az állam nem vonulhat ki ebből, feltétlenül szükséges biztosítania támogatást, és biztosít is.
R. D.: És a mecénásnak jó érzés, hogy értékes dolgot támogathat.
(Borítókép: Ránki Dezső és Klukon Edit. Fotó: Felvégi Andrea)