A nagy ámbráscetek kifinomult kommunikációjának titkai
A tudósok régóta foglalkoztató rejtély, hogy a nagy ámbráscetek hogyan kommunikálnak egymással különleges, morze-kódra emlékeztető kattogásszerű hangok segítségével. A mesterséges intelligencia alkalmazásával végzett legújabb kutatások szerint ezek a hangok egy kifinomult nyelvet alkotnak, amelynek segítségével az állatok széles körű információkat és érzelmeket képesek közvetíteni.
A nagy ámbráscetek a levegőt préselik a légzőrendszerükön keresztül, hogy létrehozzák ezeket a gyors kattanásokat, amelyek nemcsak a kommunikációban, hanem a visszhang-meghatározásban is fontos szerepet játszanak, amikor zsákmányra vadásznak. Korábban a kutatók egyszerű üzenethalmaznak tekintették ezeket a hangokat, azonban a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatóinak legújabb eredményei alapján úgy tűnik, hogy a kattogások jóval többet jelentenek, mint azt korábban gondolták.
Az MIT kutatói több mint 8700 bálnakattintást elemeztek mesterséges intelligencia-algoritmusok segítségével, és finom eltéréseket azonosítottak a ritmusban és szerkezetben. A mesterséges intelligencia használata lehetővé tette a kódszekvenciák olyan árnyalt változatainak azonosítását, amelyek az emberi elemzők számára észrevehetetlenek lennének. A kutatás során négy alapvető összetevőt azonosítottak, amelyek egyfajta fonetikus ábécét alkotnak, és amelyeket a bálnák korlátlan számú kombinációban használhatnak, mintha csak egy nagy szótáruk lenne. Ez a rendszer lehetővé teszi számukra, hogy a társadalmi jelzésektől a környezeti kölcsönhatásokig széles skálájú információkat és érzelmeket fejezzenek ki.
A kutatók a Nature Communications folyóiratban publikálták eredményeiket, amelyek szerint a hangminták összetettségének és változékonyságának azonosítására összpontosítottak, nem pedig arra, hogy konkrétan mit is jelentenek az egyes minták. Azonban egyértelmű, hogy a kattogások egy összetett kommunikációs rendszer részét képezik, és talán nem is különböznek jelentősen az emberi nyelvtől. David Gruber, a New York-i City University biológiaprofesszora és Jeremy Goldbogen, a Stanford Egyetem óceánokkal foglalkozó docense is kiemelte a kutatás jelentőségét, amely hozzájárulhat az óceánok óriásainak jobb megértéséhez.
A nagy ámbráscetek a 19. században és a 20. század elején a kereskedelmi bálnavadászat fő célpontjai voltak, de a bálnavadászok egyre kevésbé sikeresek, ami mögött az állhat, hogy a bálnák megosztják egymással az információkat a vadászok tevékenységéről.