Az utolsó nyár: 1944 és a magyar társadalom
1944 nyara a magyar társadalom számára egyben az első háborús nyár is volt, amely során a magyarok milliói szembesültek a háború valóságával. Ablonczy Balázs történész legújabb könyvében, Az utolsó nyár című művében azt vizsgálja, hogyan élték meg az emberek ezt az időszakot, és milyen jelei voltak annak, hogy a liberális magyar állam összeomlik.
A könyv számos egykorú forrást idéz, köztük Végh Irma 18 éves debreceni lány leveleit, amelyek a bombázások borzalmairól számolnak be. Irma 1944. június 20-án írt levele a kolozsvári levelezőpartnerének a légitámadások rettenetes pillanatairól szól, az utcájukba esett öt bombáról és a pincében átélt félelemről.
Ablonczy Balázs a könyvben azt is bemutatja, hogy a magyar társadalom különböző rétegei hogyan érzékelték a közelgő összeomlást. A csepeli munkástól az egyetemistán át a légóparancsnokig és a falusi gazdáig mindenki más-más módon szembesült a háború végkimenetelével.
A történész személyes családi indíttatásból is foglalkozott ezzel a témával, hiszen nagyszülei emlékei és a háború általuk elmesélt történetei mély nyomot hagytak benne. Ablonczy különösen érdeklődött amellett, hogy a német megszállás után hatalomra került szélsőjobboldali kormányzat milyen országot akart felépíteni.
A könyv rámutat arra is, hogy az emberek minden körülmények között ragaszkodnak a normalitáshoz, még akkor is, ha a bombák hullanak, vagy a zsidó szomszédokat elviszik.
Ablonczy azt is megdöbbentőnek találta, hogy a Sztójay-kormány, miközben levezényelte a holokausztot és előkészítette az egypártrendszert, bizonyos liberális reflexekhez mégis görcsösen ragaszkodott. Példaként említi Sztójay Döme miniszterelnök esetét, aki a liberális hagyományokhoz híven képviselővé vált, annak ellenére, hogy fogalma sem volt a választókerületéről.
A magyar társadalom reakciói a zsidók elhurcolására és megsemmisítésére változatosak voltak, és Ablonczy szerint nem igaz, hogy a többség ne tudta volna, mi történik a zsidókkal. A vidéki Magyarország pedig azonnal megérezte a zsidó polgárok deportálásának hatásait, hiszen a falusi orvosok és gyógyszerészek döntő többsége eltűnt.
Az elrabolt zsidó vagyon sorsáról Ablonczy a Csősz László történész által végzett kutatásokat is idézi, amelyek rávilágítanak, hogy a helyi értelmiség és a kormánypártokhoz közel álló személyek jártak élen az elkobzott vagyon megszerzésében.
A könyvben szereplő özvegy Steinberger Dezsőné levelezése pedig azt mutatja be, hogy a háború idején a helyi közösségek milyen stratégiákat alkalmaztak a túlélés érdekében, és hogyan próbáltak érvényt szerezni követeléseiknek a hatalmas háztulajdonosokkal szemben.
Ablonczy Balázs Az utolsó nyár című könyve tehát nemcsak a háború végére utal, hanem arra is, hogy 1944 nyarán a magyar liberalizmus és a XIX. század második felétől épített liberális állam összeomlott.