Egyetlen kis gáton múlhat fél Nyugat-Európa áramellátása, de Svájc nem hajlandó engedni
Franciaország, Olaszország és Németország is aggódhat amiatt, hogy több, az energiatermelés szempontjából kritikusan fontos gát Svájc területén van. Az alpesi államra egyre nagyobb nyomás helyeződik, hogy a vízügyi döntéseibe vonja be a partnereit, de egyelőre nem adnának beleszólást a szomszédoknak. A helyzet miatt a térség atom- és vízerőművei is bajba kerülhetnek, ami diplomáciai háborúhoz vezethet Európában.
A Genfi-tó nyugati partján egy diplomáciai baklövés több száz év után kőbe vésődött, és egyszerre négy ország is most fizetheti meg a mulasztás árát: a tó vízszintjét szabályozó, három svájci kanton közötti 1884-es megállapodásban Franciaország nem vett részt, annak ellenére, hogy a tó mintegy 40 százaléka francia terület. A Seujet-gát, amely szabályozza a Rhône folyó lefolyását, stratégiai fontosságú Franciaország számára, de az országnak korlátozottan van rá ráhatása, pedig a klímaváltozás miatt az állam keleti területei vízhiánnyal, pusztító szárazsággal és a hőség hatásaitól küzdenek.
A párizsi kormány egyre inkább aggódik amiatt, hogy nem tudja befolyásolni a gát működését, ami kihathat fél Nyugat-Európa áramellátására, mivel a Rhône több atomerőmű hűtésében is kulcsfontosságú, és ezek nyáron nettó villamosenergia-exportőrök Németország felé.
Vonakodó svájciak, jajgató nukleáris erőművek
A svájci hatóságok általában eleget tettek a francia kéréseknek, de erre nem kötelezi őket semmit, mivel a megállapodáshoz nincs köze Franciaországnak. Ez a helyzet fokozódó feszültségeket és vízügyi konfliktusokat okozhat Európa-szerte. Párizs tárgyalásokat kezdeményezett Bernnel és a kantonokkal a közös vízgazdálkodásról, de Svájc vonakodik attól, hogy Franciaországnak bármilyen befolyást biztosítson arra, hogy mennyi víz hagyja el a Genfi tavat.
A Rhône folyó, amely a svájci Alpokban ered és a Genfi-tóba ömlik, emberek milliói számára létfontosságú erőforrás. Csapvizet szolgáltat, támogatja a mezőgazdaságot, hűti az atomreaktorokat, és vízenergiát termel. Az éghajlatváltozás azonban a folyó vízhozamának csökkenését okozza, különösen a nyári hónapokban. Svájcban, amely Nyugat-Európa víztározójaként működik, gyors gleccserolvadás zajlik, és a Rhône-gleccser az évszázad végére várhatóan gyakorlatilag eltűnik.
Ahogy a folyó vízhozama csökken, úgy fokozódik a verseny a vízért. A súlyos aszályokkal és vízhiánnyal küzdő Franciaország bele akar szólni a Rhône jövőjébe. A svájci tisztviselők és vízgazdálkodók azonban nem tartják sürgetőnek a cselekvést, egyesek szerint az olvadékvíz-áradat még évtizedekig fokozza a vízenergiát.
Most jó évünk van, de jöhet a nagy válság
Az Independent Commodity Intelligence Services (ICIS) jelentéséből kiderül, hogy idén talán különösebb konfliktusok nélkül folyhat a francia–svájci és az olasz–svájci vita. Az olaszországi Alpokban februárban és márciusban bőséges hómennyisége esett le, ami jelentősen javította a takaró vastágsát kedvező kilátásokat eredményezve az idei nyári vízenergia-termelés szempontjából. Ez a fejlemény hatással lehet az olasz áram- és gázárakra is.
Az olasz Alpokban a hóvíz-egyenérték (SWE) mennyisége meghaladta az elmúlt 12 év átlagát, különösen a Pó vízgyűjtőjében, amely Olaszország legnagyobb folyója.
A februári hótöbblet pont jókor érkezett, mert a tél korábbi szakaszaiban nagyon kevés csapadék hullott a területen. A SWE-mennyiség többlete előnyös Olaszország víztározói és vízerőművei számára, amelyek elsősorban az alpesi régió közelében találhatók. A középső és déli medencékben azonban még mindig hiány van, de ezek csak szerény mértékben járulnak hozzá az áramtermeléshez.
Francesco Avanzi, a CIMA Alapítvány hidrológusa az Alpok és az Appenninek közötti különbségeket a csapadéknak és a hőmérsékletnek tulajdonítja. Márciusban több csapadék hullott Olaszország északi és középső régióiban, de az Appenninekben az elmúlt évtized átlagánál több mint 2,5 °C-kal magasabb hőmérsékletet tapasztaltak, ami kevesebb hóesést és korai olvadást eredményezett.