II. József és a magyar nyelv sorsa
A Habsburg Birodalom modernizálására törekvő II. József németesítési tervei paradox módon éppen a magyar nemzeti öntudat megerősödését és a nyelv fejlődését segítették elő.
A magyar nyelv fejlődését a 16. századtól a török hódítás és az ország három részre szakadása gátolta, és bár a 18. században megindult az írott és beszélt nyelv egységesítése, a hivatalos ügyekben a latin maradt az uralkodó. II. József azonban egységes hivatali nyelvet akart bevezetni, és a magyart erre nem tartotta alkalmasnak. Egy korabeli magyar tudósítás szerint a német nyelvet találta a legmegfelelőbbnek a latin helyett az ország dolgainak folytatására.
A nyelvrendelet a németet tette meg hivatali nyelvvé, és az oktatásban is kötelezővé tette, a középiskolai felvételinél pedig a némettudás lett a követelmény. A rendelet alapvető intézkedéseit 1784 áprilisában hirdették ki, de a magyar rendek reménykedtek, hogy az uralkodó szeszélye nélkülözi a pontos végrehajtási tervet, és így nem lesz komoly következménye.
- május 18-án azonban a rendelet második részét is kihirdették, amely határidőket szabott a német nyelvű ügymenet átvételére. Ez már nagy felzúdulást váltott ki, de II. József nem vett tudomást a tiltakozásokról.
A nyelvrendelet végül hozzájárult a magyar nemzeti öntudat erősödéséhez és a nyelv fejlődéséhez. A nyelvújító mozgalom előfutárai már a század első felében megjelentek, de a rendelet hatására sokan kezdtek a nyelv modernizálásával foglalkozni. Közöttük volt Kazinczy Ferenc is, aki bár jozefinistának vallotta magát és megértette a király törekvéseit, mégis a magyar nyelv fejlesztésén dolgozott.
A rendelet gyakorlati végrehajtása az obstrukció miatt alig valósult meg, és II. József halála előtt visszavonta intézkedéseit. A nyelvújítás felgyorsulása és a magyar nemzeti érzés erősödése azonban már előkészítette a talajt a reformkor előtt, így a király tervei végül ellentétes hatást értek el hosszú távon.
: BBC History magazin, Májusi lapszám