Gyarmati Andrea: Hetvenéves lettem, felfeküdtem a szeretet hullámaira

Születésnapján Gyarmati Andrea megosztja érzéseit, gondolatait és a szeretetben gazdag ünneplés részleteit.

Ahogy közeledett a hetvenedik születésnapom, furcsa érzések kerítettek hatalmukba. A kerek évfordulók mindig meglepetésekkel teli születésnapokat jelentenek, és bár mindenki tudja, mikor van az ilyen jeles nap, a szervezkedés jelei szinte észrevétlenül sem maradhatnak. A hetvenedik évfordulóm közeledtével igyekeztem a pozitívumokra koncentrálni, hiszen az életkor önmagában nem érdem, de nem is büntetés, hanem a bölcsesség és a tisztelet növekedésének lehetősége.

Marlo Morgan könyvében olvastam, hogy az idő múlása önmagában nem érdem, és csak akkor van értelme ünnepelni, ha az egyéniség és a rátermettség érdemel dicséretet. A hetven évem alatt sok minden történt velem, és most azon töprengtem, vajon mások mit ünnepelnek ebből. A korommal kapcsolatosan azt gondolom, hogy ha nem tudnám, hány éves vagyok, akkor is jó lapokat kaptam a sorstól, és a lényeg nem az, hogy hány évesnek látszom, hanem hogy hogyan érzem magam a bőrömben.

A születésnapom alkalmából a családom és a barátaim olyan ünneplést szerveztek, amely lélegzetelállító volt. Ajándékokat és vallomásokat kaptam, amelyek meghatóak voltak, és többször is könnyekig hatódtam. Egy virágboltnyi csokrot és egy figyelmesen szervezett rendezvényt kaptam, amely tele volt szeretettel és dicsérettel.

Beni, aki az összes volt és leendő kis páciensem nevében köszönte meg a munkámat, a gyógyítást és a közös nevetéseket, és érdekes volt tapasztalni, hogy mennyire zavarba jövök, amikor mások beszélnek rólam. Különleges ajándékokat is kaptam, például két edzésnaplót a kezem írásával 1967-ből és ’68-ból, amelyek a mexikói olimpiára készülés edzéseit és versenyeit tartalmazták. Újraéltem a fiam édesapjának, Misa olimpiai győzelmét is.

Az üveg, amit a lízingelt gyerekeimtől kaptam, „Simply the Best – az összes B-től a B5-nek” felirattal, emlékeztetett arra, hogy a szeretetünk túlélte a válást. Móci vetítése, amely az életünk fotóit zenével aláfestve mutatta be, olyanokat hozott körém, akik fontosak voltak és lesznek az életemben.

Hetvenéves lettem, és vannak még terveim, álmaim, van dolgom. A rendelőben dolgozom tovább, folytatom az írást, és közben igyekszem összegyúrni valami újat mindabból, amit valaha is megtanultam a mozgásról, sportról, orvoslásról, táplálkozástudományról és egészségvédelemről. Az ágyamban fekve, mielőtt elaludnék, úgy érzem, mintha a szeretet vize hullámzana alattam, és én csendesen lebegek a tetején. Hemingway szerint az embernek önmagában nincs esélye, de én nem vagyok egyedül, és amíg ennyien figyelnek rám, a születésnapjaim és a hétköznapjaim is boldogok lesznek.

Csodálatos nap volt, köszönöm.