Így kaphatjuk vissza az elvesztett időt

Ha megértjük, hogy a természet hogyan javítja az emberi időérzékelést, az segíthet a városok és egyéb mesterséges környezetek egészségesebb és fenntarthatóbb kialakításában. Egyre több tanulmány bizonyítja, milyen előnyei vannak a természetes környezetnek, ami még az időérzékelésünket is befolyásolja. Meglepő, de egy erdei séta hosszabbnak tűnik, mint egy városi bandukolás.

Egyre többen idegenkednek a természettől és az állatoktól, a biofóbiák száma és fajtái (pók, rovar, cápa, kígyó) terjednek a rendszeres természeti élmények hiánya miatt. Hiszen ami ismeretlen, az félelmetes és undort kelt. A természetes környezettől való elszakadás keseríti meg mindennapjainkat és fokozza a stresszt, az időhiányt.

Újszerű gondolat, hogy a természeti élmények segíthetnek az embereknek az idővel való viszony javításában. A nagyvárosok nyüzsgésében az órák, a napok, a hetek néha egy pillanat alatt elrepülnek. Egyre többen szenvedünk konstans időhiányban, a hétköznapok felőrölnek minket és a magunkra szánt időt is, ezen alapul az „énidő” marketing fogása is, ami coelhoi közhelynek tűnhet, de van létjogosultsága.

Amikor az ember a munkahelyéről a boltba rohan, onnan hazafut vacsorát készíteni, tanul a gyerekkel vagy vizsgára készül, este épphogy megnéz egy részt a sorozatából, jó esetben olvasgat kicsit, majd fáradtan bedől az ágyba, hogy pár órát hánykolódjon – na akkor felmerül a kérdés, hogy mi ez a mókuskerék? Hogy lehet már május? De a nyaralásra még bazírozhat. Kérdés, mire lehet elég egy hét valahol máshol, ahol csak az akklimatizáció is napokat vehet igénybe? Így a vakáció is egy rohanás, vagy leégés, esetleg pár plusz kiló felszedése, de távolról sem feltöltő pihenés, az idegrendszer megnyugtatása és maradandó új élmények begyűjtése.

Szubjektív idő

Az időérzékelés függ az egyéntől, de a megélt élmények és a környezet is alakítja. Elég csak az említett vakációra gondolni, ami alatt csak úgy suhan, vagy a szerelmünktől való elválásra, amikor éveknek tűnik a külön töltött néhány óra. Az emlékeink, a múltbeli érzéseink szintén hatnak a jelen időérzékelésére. Henry Bergson Nobel-díjas filozófus elmélete szerint létezik objektív idő, ami az óra ketyegése, és szubjektív idő, ami azt jelenti, ahogy megéljük a pillanatokat.

Az idő tapasztalása három dimenzióból tevődik össze: az időbeli egymásutániság, az időtartam felfogása és az időbeli perspektíva. Az emberek képesek a mentális időutazásra, vagyis a különböző idősíkok reprezentációira összpontosítani. Az idő dimenzióinak felfogását befolyásolja, hogy mi milyenek vagyunk, mi történik körülöttünk és mit csinálunk. Az időérzékelésünk megváltozik a helyzetektől függően, gondoljunk csak arra, hogy telik egy dugóban, egy értekezleten, vagy egy jó koncerten. A természet is befolyásolja az időfelfogást.

Egy tanulmány arról számolt be, hogy egy városi sétát rövidebbnek érzékelünk, mint egy erdeit. Egy másik kísérletből az derült ki, a természet élményei is befolyásolják időfelfogásunkat: ha a szabadban elmélkedünk kicsit csöndben, jobban összepontosítunk a jelenre és kevésbé a múltra. A természeti élmények tehát segíthetnek megváltoztatni az időszemléletünket, és közelebb vihetnek a jelenhez is.

Ezt az új tudást akár a városok kialakításánál is figyelembe lehet venni: minél természetközelibb környezetet alakítunk ki, annál nyugodtabbak lesznek a lakosok. A titok: sok zöld, vadvirágos rét, ligetek, facsoportok. Az irodai környezet zöldítése is egyértelmű előnyökkel jár, ha kihajt az íróasztali hibiszkusz, egész nap mosolyog a munkatárs, figyeljük csak meg!