A túlélés és a remény története: Birane Mbaye odüsszeiája
Hosszú napok óta az óceánon hánykolódott a migránscsoport, ami tavaly júliusban indult Szenegálból Európa felé. A vizük elfogyott, és ivóvíz nélkül a tenger nem különbözik a sivatagtól, ugyanúgy délibábnak számít a sok víz az ember körül, legalábbis fiziológiailag: ha bizonyos mennyiséget iszunk a sós vízből, az halálhoz vezet. Az Atlanti-óceánon ragadt csoport egyre nagyobb része őrült bele a szomjazásba annyira, hogy ivott a tengervízből. Az életben maradtaknak nap nap után kellett hullámsírba dobni a holttesteket.
Birane Mbaye, aki 101 fiúval és férfivel kelt útra egy színes fa halászhajón Szenegálból, hogy jobb életet biztosítsanak maguknak, és hátramaradt családtagjaiknak, a Reutersnek mesélt a megpróbáltatásokról. Mbaye naponta csak kétezer CFA-frankot, körülbelül 1300 forintot keres a halászattal falujában, Fass Boyéban, ahol feleségével és egyéves kislányával egy félig felépített házban élnek. A halászat nehézségei és a magas megélhetési költségek miatt Mbaye úgy döntött, hogy kockázatos utazásra indul a Kanári-szigetek felé, remélve, hogy jobb életet talál majd az EU területén.
A Kanári-szigetekre irányuló migrációs útvonalat sokan választják, mivel a Szaharán és a Földközi-tengeren átkelni kockázatos, és az útvonalat egyre jobban őrzik a hatóságok. Tavaly több mint 39 900 bevándorló érte el a szigeteket, főleg Szenegálból és Gambiából. A Caminando Fronteras civil szervezet szerint azonban tavaly 6007 ember életét vesztette a tengeri átkelés közben.
Mbaye és barátja, Omar Seck, aki szintén a hajón utazott, reménykedtek a spanyolországi mezőgazdasági munkákban. A hajóút azonban tragédiába torkollott, amikor elfogyott az üzemanyag, és a hajó a nyílt tengeren sodródni kezdett. Az ivóvíz hamar elfogyott, és a túlélők kénytelenek voltak tengervizet inni, ami felgyorsította a folyadékvesztést.
Mbaye szerint az emberek egymás után haltak meg, és a túlélőknek kontrollálniuk kellett az érzelmeiket, miközben a holttesteket a tengerbe dobták. Mbaye a barátja gyűrűjét megtartotta emlékbe.
Végül, 35 nap hánykolódás után, egy spanyol halászhajó személyzete észrevette őket a Zöld-foki-szigetek partjaitól nem messze. A túlélők közül 38-an éltek túl, hét holttestet emeltek ki a zöld-foki hatóságok, a többieket eltűntként kezelték.
Mbaye hazatérése után a veséje károsodott, és rémálmok gyötrik, de újra dolgozik a tengeren, és igyekszik sok időt tölteni lányával, miközben felesége is dolgozik. A férfi elmondása szerint, ha jobb lehetőségei lennének Szenegálban, szívesebben maradna, de ha nem, akkor újra kockáztatni fogja az életét.