A nyugdíjasok társadalmi helyzete a múlt században
A nyugdíjasok élete a hetvenes-nyolcvanas években nem volt felhőtlen, sokan küzdöttek a magányból fakadó depresszióval, szegénységgel és a társadalom által rájuk erőltetett feleslegesség-érzéssel. Az ENSZ 1984-ben határozta meg, hogy a hatvan éves vagy annál idősebb emberek öregnek számítanak, ami érdekes színt vitt a Magyarországon folyó vitákba a nyugdíjkorhatár emeléséről.
A nyugdíjkorhatár akkoriban lényegesen alacsonyabb volt, mint ma, a nők 55, a férfiak 60 éves korukban mehettek nyugdíjba. Ez a rendszer 1975-ben jött létre, és szinte az egész társadalmat lefedte.
A társadalom változásával a nyugdíjasok helyzete is átalakult. A korábbi időkben a postások, vasutasok vagy köztisztviselők "jó nyugdíjas állással" rendelkeztek, és nem voltak kárhoztatva arra, hogy életük végéig dolgozzanak. Az állam 1929-ben tett lépéseket az élethossziglani kiszolgáltatottság enyhítésére, az első nyugdíjrendszer a befizetések arányában 65 éves kor után biztosított életjáradékot.
A világháború, az infláció és az államosítás azonban mindent megváltoztatott. Az 1951-es nyugdíjtörvény szerint már tíz évnyi jogviszonnyal lehetett nyugdíjra szert tenni, de az időskori ellátás nem léphette túl az utolsó kereset felét. Ennek eredményeként, bár 1949-ben a 60 éven felüliek aránya 11,6 százalék volt, 1960-ban csupán 6,4 százaléknyi nyugdíjas élt Magyarországon.
A nyugdíjasok élete azonban nem volt gondtalan. A korai kádárizmus idején a friss nyugdíjasok szülei és nagyszülei még addig dolgoztak, amíg meg nem haltak, így a nyugdíj fogalma számukra ismeretlen volt. A nyugdíjasok között terjedt a rosszkedv és a depresszió. A Fejér Megyei Hírlap 1970-ben megjelent cikke szerint a nyugdíjasok közül sokan tovább dolgoztak, vagy nem állapíttatták meg a nyugdíjukat, hogy folytathassák munkájukat.
A nyugdíjasok társadalmi helyzete a hagyományos társadalomban másképp alakult. A nagycsaládokban a nagyszülők fontos szerepet töltöttek be, de a városiasodás és a lakótelepek megjelenésével ez megváltozott. A magány és a kényszerű tétlenség váltotta fel az évszázados rutint.
Szentágothai János akadémikus, az MTA elnöke 1982-ben az Élet és Irodalomnak adott interjújában beszélt a nyugdíjasok helyzetének problémáiról. Javasolta, hogy a nyugdíjazásra jogot adó korhatárt ne mechanikusan, hanem az egyes élethelyzetek függvényében érvényesítsék.
Az első "Öregek háza" a hatvanas évek végén épült Budafokon, ahol 25 lakóegységet alakítottak ki. A beköltözőknek magas jövedelmet kellett biztosítaniuk, ami akkoriban nem volt kis dolog. A program 1981-ben állt le, és sokan vártak még ilyen elhelyezésre.
A nyugdíjas-szegénység a szocializmusban létező, de fel nem említhető probléma volt. A nyugdíjasok társadalmi helyzetét befolyásolta az öltözködés, a státusz és a társadalmi kontextus is. A nyolcvanas évek végén a közérzetjavító intézkedések közé tartozott, hogy a személyi igazolványban a nyugdíjasok beírathatták korábbi hivatásukat.
: https://hetifortepan.capacenter.hu/oregkor