Halálos kamikaze harci robot és az ukrán katonák rettegése
A Scorpion-M harci robot, amely akár 25 kilogramm robbanóanyagot is képes szállítani, felvételeken látható, ahogy bevetés közben az ukrán állásokat támadja.
Felvételek bizonyítják, hogy Oroszország egy új, halálos kamikaze harci robotot használ az ukrán katonák rettegésben tartására a harctéren. A Scorpion-M harci robotot egy Donyecki területen lévő földalatti ellenséges erődítmény felett robbantották fel, és állítólag az orosz Hawks különítmény által bevetett, a 110. Különleges Gárda Gépesített Lövészdandár katonáival együttműködve. A robot az ukrán erők egy földalatti rejtekhelye felett robban fel.
A Mirror szerint a Scorpion-M sikeres alkalmazása bizonyította a robotjármű nagyfokú megbízhatóságát és manőverezőképességét, valamint harci hatékonyságát az ellenséges erődítmények megsemmisítésére és fegyverek kilövésére irányuló feladatok végrehajtásában.
A jelenlegi háborúban jelentős újítások történtek a szárazföldi és tengeri drónok, valamint a robottechnológia alkalmazása terén. Úgy tudni, hogy a robot egy másik változatát aknamentesítésre is használják.
Az orosz katonai járműveken egy új jel tűnt fel, amely egy rombuszt ábrázol, rajta egy X-szel. A lap szerint az oroszok zavarban vannak a járműveiken lévő új jel eredetét illetően, mivel egyesek szerint az az északi mitológiából ismert Odin lándzsájához, a Gungnirhoz kapcsolódik. Ezt a jelet több olyan járművön is kiszúrták, amelyet a fosztogató orosz csapatok használtak Ukrajnában.
Az orosz erők hatalmas szárazföldi támadást indítottak Ukrajna második legnagyobb városa, Harkiv ellen, északról megpróbálva új frontot nyitni a több mint két éve tartó háborúban. Az ukrán védelmi minisztérium megerősítette, hogy május 10-én hajnalban az oroszok páncélozott járművek segítségével megpróbálták áttörni az ukránok védelmi vonalát.
Az orosz invázió kegyetlen valóságát Olekszij Anulja, egy ukrán katona története is alátámasztja, aki a harcok során elvesztette társait, és maga is fogságba esett. A 380 páncélosból és ötezer gyalogosból álló orosz erők előretörése során Olekszij és társai a túlerővel szemben alig 140 fővel és két tankkal rendelkeztek. A harcokban Olekszij apja is életét vesztette, és a templom udvarán elégették a holttestét együtt más áldozatokkal.
Olekszij megpróbált menekülni, de végül egy helyi asszony árulása miatt került orosz fogságba. A fogvatartása alatt brutális bánásmódban részesült, többek között verések és megerőszakolás áldozata lett. A fogolykínzások között szerepelt a tetvekkel való kínozás és a "pianínózás" is, amikor az őrök fakalapáccsal verték a foglyok gerincét.
Olekszij végül egy fogolycsere révén szabadult, és több műtéten esett át, hogy helyreálljon. Azóta is azon dolgozik, hogy segítse a háborúban foglyul ejtett társai hazatérését, és felhívja a figyelmet az orosz propaganda veszélyeire. A háború által okozott szenvedés és az emberi jogok súlyos megsértése miatt kapcsolatban áll a hágai Nemzetközi Törvényszékkel is.
Olekszij Anulja 28 éves volt, amikor kitört a háború. Kelet-Ukrajnából származik, az orosz határtól körülbelül 90, a belarusztól 60 kilométerre élt feleségével és két gyermekével, amikor 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. Még aznap bevonult. A budapesti ukrán nagykövetségen szervezett beszélgetésen Olekszij és Mihajlo Dankanics, az ukrán hadsereg orosz propagandával foglalkozó tagja mesélt az orosz propaganda hatásairól és a fogságban szerzett tapasztalatairól.
Dankanics szerint az oroszok nem hirtelen hozott döntés miatt viselkednek úgy az ukrán hadifoglyokkal, ahogy azt utána csontig hatoló részletességgel meghallgattuk egy olyan ember beszámolójából, aki az orosz propaganda hatásának nyomait élete végéig a testén fogja viselni. Dankanics úgy látja, az oroszok nem 2022-ben kezdték a háborút, nem is 2014-ben, sőt nem is 2004-ben, a narancsos forradalom idején. 1998-ban jelent meg az orosz–csecsen háborúról készült, árulkodó című film, a Purgatórium, ami már akkor sok mindent előrevetített.
Olekszij Anulja 15 nappal a bevonulása után, 2022. március 10-én esett fogságba. A tíz hónap alatt elszenvedett kínzásokról olyan bénító részletességgel és nyíltsággal mesélt, hogy még meghallgatni is nehéz volt. A fogság hosszó hónapjai alatt férgeket, szappant, vécépapírt, penészt és patkányt is evett, hogy legalább az éhségbe ne haljon bele. Eltört mindkét kulcscsontja, a válla, minden bordája, az ujjai, egyik lapockacsontja, sérültek a csigolyái, a belső szervei. A fogságban töltött tíz hónap alatt negyven kilót fogyott. 193 centisen és 100 kilósan vonult be, tíz hónappal később 163 centiméterre töpörödve és 62 kilósan tért vissza Ukrajnába.
Szabadulása után több országban kezelték, eddig 18 műtétet hajtottak végre rajta, a tizenkilencedik előtte van, ahogy ő fogalmazott, a propaganda bizonyítékai a testén vannak. Azóta terápiába jár, dolgozik magán, visszanyerte korábbi súlyát és magasságát, pszichológiai témájú könyveket olvas, de tudja, erre nincs mindenkinek lehetősége. Olekszij egyike azoknak a kiszabadult ukrán katonáknak, akik ügyével a Nemzetközi Büntetőbíróság is foglalkozik. Ő saját „erőből” találta meg a kínzóit, egyikük már Ukrajnában életfogytiglani büntetését tölti, miután egy óvatlan finnországi utazásán letartóztatták.
Azért beszél arról, ami vele történt, hogy megértesse az orosz propaganda hatását. Olekszij és az újságíróból propagandakutató-katonává vált Mihajlo Dankanics is úgy látja, van az az Oroszország, melynek tagjai Európában élnek, és van egy másik Oroszország, amelynek nyomait Olekszij magán hordja, és isten óvjon mindenkit attól, hogy egyszer ez utóbbi jöjjön el Európába.