Az EU-nak több pénzre van szüksége, új terv a láthatáron
Az Európai Unió a geopolitikai kihívások miatt szembesül azzal a szükségességgel, hogy növelje költségvetési kapacitásait. Max Bergmann és Federico Steinberg, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) munkatársai szerint az EU-nak több tagállami befizetésre és új, EU-szintű adók bevezetésére van szüksége.
Az EU költségvetési helyzetét a tagállamok magas közkiadásai jellemzik, amelyek a GDP 50%-a körül mozognak, míg az unió közös költségvetése éves szinten kevesebb mint 200 milliárd euró, ami az EU GDP-jének csupán körülbelül 1%-át teszi ki. Ezzel szemben az Egyesült Államok szövetségi költségvetése jóval nagyobb, ami nagyobb rugalmasságot biztosít a nemzeti prioritások kezelésében. Az EU költségvetési szabályait, mint például a Stabilitási és Növekedési Paktumot, a Covid-19 világjárvány idején felfüggesztették, majd nemrégiben megreformálták, mivel korábban túlságosan korlátozták a szükséges beruházások finanszírozását.
A CSIS tanulmánya szerint három kulcsfontosságú terület igényel nagyobb uniós kiadásokat: a védelmi és külpolitika, az energetikai átmenet és a gazdasági versenyképesség. Az Oroszország ukrajnai inváziója és az energiafüggőség, valamint az éghajlatváltozás jelentette fenyegetések rávilágítottak arra, hogy Európának mind a védelembe, mind az energetikai átmenetbe be kell fektetnie. Az EU közösen jelentős gazdasági és katonai támogatást nyújtott Ukrajnának, de a további támogatáshoz a védelmi ipar fejlesztésére és a magántőke intenzívebb bevonására van szükség.
Az európai hadseregeknek is jelentős beruházásokra van szükségük, és az EU-nak diverzifikálnia kell ellátási láncait, valamint saját gyártókapacitásokat kell kiépítenie kulcsfontosságú területeken, mint például a tisztaenergiás termelők építése. Emellett az uniós ipari szereplőket fenyegető kínai dömpingáruk behozatalára védővámokat is terveznek kivetni.
Az EU jelenlegi adószerkezete megnehezíti a páneurópai projektekbe való beruházást, mivel a tagállamokban eltérő szabályok érvényesek, és az adópolitika átadása Brüsszelnek szintén nehézségekbe ütközik. A kollektív cselekvési problémák megoldására Bergmann és Steinberg több lehetséges utat vázolnak fel, többek között a tagállamok uniós költségvetéshez való hozzájárulásának növelését, több közös adósságkibocsátást és európai szintű adók bevezetését javasolják.
A szerzők szerint egy állandó költségvetési kapacitás létrehozása is szükséges lenne, amely egy EU-s kvázi-államkincstár által kibocsátott háromszoros A-besorolású adósságon alapulna, amely mögött az unió saját forrásaiból származó bevételek állnának. Ez lehetővé tenné a blokk számára, hogy reagáljon a válságokra és a sürgős problémákra.
A költségvetési integráció megvalósítása jelentős politikai kihívásokkal jár, és ellenállásba ütközik, különösen a gazdagabb észak-európai országokban. Az Európai Bizottság költségvetés-növelési javaslatait a tagállamok nehezen fogadják el, és a közös adósságkibocsátással szembeni ellenállás is erős. A Covid-19 világjárványra adott válaszként azonban az EU 750 milliárd eurót különített el a gazdasági fellendülés támogatására, amelyet a NextGenerationEU-programból finanszírozott. Az ukrajnai háború okozta biztonsági és energiaválság további lépésekre ösztönözheti a tagállamokat a költségvetési integráció irányába.
Összefoglalva, Bergmann és Steinberg szerint az EU-nak sürgősen fejlesztenie kell költségvetési kapacitásait a legsürgetőbb geopolitikai kihívások kezelése érdekében, hogy jelentősebb geopolitikai szereplővé válhasson és hozzájárulhasson a makrogazdasági stabilitáshoz.