Közülük dől el, ki vezeti öt évig Európát
Nem mindegyik pártcsalád állított csúcsjelöltet az EP-választásra, akit az Európai Bizottság élén szeretnének látni – mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben a pozíciót betöltő Ursula von der Leyennel sokan nem elégedettek. De kik a jelöltek, kinek van nagyobb esélye behúzni az EB-elnökséget, vagy 2019-hez hasonlóan ezúttal is feledésbe merül majd az úgynevezett Spitzenkadidat-rendszer? Utánajártunk.
Idén június 6–9 között tartják az európai parlamenti választásokat, ami során a 27 tagállam választói arról döntenek, ki képviselje őket az elkövetkezendő öt évben az egyetlen, közvetlenül a választók által választott uniós intézményben az érdekeiket.
Az Európai Parlamentnek társjogalkotó szervként van ráhatása az uniós politika alakulására, ráadásul a 2009-es lisszaboni szerződés óta az Európai Bizottság elnökét a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács javaslatára az Európai Parlament szavazza meg.
2014-ben és 2019-ben is megpróbálkoztak az úgynevezett Spitzenkandidat-rendszerrel, azaz minden európai pártcsalád már a választás előtt megnevezte, amennyiben a választásokat megnyerő pártcsalád létre tud hozni egy koalíciós többséget az Európai Parlamentben, akkor kit szeretnének az Európai Bizottság élére. AZONBAN MÍG 2014-BEN JEAN-CLAUDE JUNCKER ESETÉBEN MŰKÖDÖTT, 2019-BEN MANFRED WEBER ESETÉN MÁR NEM.
2019-ben hiába volt az Európai Néppárt vezető jelöltje a bajor CSU-s Manfred Weber, őt végül többek között az akkor még szintén a Néppártban helyet foglaló Orbán Viktor magyar miniszterelnök és a liberális ALDE-ba igyekvő Emmanuel Macron francia elnök összefogásával megbuktatták.
Az Európai Parlament továbbra is kitart a Spitzenkandidat-rendszer mellett. A mostani választások előtt közzétettek egy tanulmányt, hogyan lehetne megreformálni a rendszert, a decemberi plenáris ülésen pedig elfogadtak egy állásfoglalást, ahol ismét felszólították az európai pártcsaládokat, nevezzék meg a mostani választás előtt az Európai Bizottság élére a jelöltjüket.
Ursula von der Leyen, Európai Néppárt
A legismertebb – egyben a legesélyesebb – jelölt a német CDU politikusa, az elmúlt öt évben az Európai Bizottságot irányító Ursula von der Leyen. A 65 éves politikus sokáig kétértelműen fogalmazott jövőbeni terveit illetően, de a tavaly szeptemberi évértékelője eleve egy kortesbeszéd volt. A jelöltek közül egyértelműen ő a legesélyesebb, ugyanakkor hiába valószínű, hogy az EP-ben pártcsaládja fogja adni a legnagyobb képviselőcsoportot, az utóbbi évek több botránya miatt egyáltalán nem biztos annyira a helye.
Nicolas Schmit, Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
A 70 éves luxemburgi Nicolas Schmit jelölése sokakban meglepetést keltett, amikor felmerült mint az Európai Szocialisták Pártja csúcsjelöltje. Schmit az elmúlt öt évben az Európai Bizottság munkaügyi és szociális jogokért felelős biztosa volt. Schmit egyébként a jelöltségét bemutató eseményen arról beszélt, biztosként javítana az emberek életén, védené a demokráciát és vezetné a klímaváltozás elleni harcot.
Valérie Hayer, Renew Europe
A liberálisok a liberális pártcsaládokat összefogó Renew Europe képviselőcsoport-vezetőjét, a 39 éves francia EP-képviselőjüket, Valérie Hayert jelölték csúcsjelöltjüknek. Hayer esélyeiről sokat elmond, hogy rajta kívül még a Renewban helyet foglaló két másik liberális pártcsalád, az ALDE és az EDP is állított jelöltet.
Német–holland szövetség a Zöldek élén
A zöldpártokat, ökobaloldali és közvetlen demokráciáért harcoló kalózpárti pártokból álló Zöldek is több csúcsjelöltet neveztek meg. A választás így a Zöldek képviselőcsoportjának egyik elnökére, az uniós berkekben és odahaza is ismert német Terry Reintkére esett, akinek csúcsjelölt-társa a 2009 óta EP-képviselőként dolgozó holland Bas Eickhout lett.
Walter Baier a szélsőbal élén
A szélsőbaloldali, kommunista és balközép, az EU-integrációval szemben kritikus és globalizációellenes pártokból álló Baloldalnak nevezett pártcsalád is az esélytelenek nyugalmával a szocialisták taktikáját követve egy nem túl ismert jelöltet választottak, az osztrák kommunista párt, Walter Baier politikusát téve meg a saját csúcsjelöltjének.
Az el sem induló vagy nem valódi jelöltet állító konzervatívok és szélsőjobboldaliak
Az EU-szkeptikus, nemzetállamokra épülő unió mellett kampányoló ECR kampánynyitó rendezvényén hivatalosan bejelentette, hogy ugyan programmal készülnek, de csúcsjelöltet nem állítanak. A Politico és a Maastrichti Egyetem által rendezett vitán így az ECR-t senki sem képviselte, viszont a tőlük jobbra álló, szélsőjobboldali-populista Identitás és Demokrácia (ID) pártcsalád arra a dán Anders Vistisent delegálta, aki elmondása szerint ettől nem lett a szélsőjobboldaliak csúcsjelöltje.
Ki megy?
Az Euronews összeállítása szerint a fenti reménységek mellett van néhány neves közgazdász, akik biztosan nem térnek vissza.
- Három parlamenti ciklus után lemond a Zöldek társelnöke, a belga Philippe Lamberts, aki szerint az EU új költségvetési szabályai megfojtják a növekedést.
- A másik régóta hivatalban lévő képviselő, aki június után nem tér vissza, az adóügyi albizottság elnöke, Paul Tang (Hollandia/S&D). Ő volt az egyik vezető képviselője a közelmúltbeli pénzmosás elleni irányelvnek, és hangosan ellenezte az adócsalást.
- A nagy tekintélyű páros, Margarida és Pedro Marques sem kerül vissza a portugál szocialista párt (PS) listájára, miután Pedro Nuno Santos, a párt vezetője úgy döntött, hogy egyetlen régi arcot sem tesz fel a pártja EP-listájára. Margarida az új uniós költségvetési szabályokról tárgyalt, míg Pedro aktív törvényhozó volt a bankrendszerrel kapcsolatban, és képviselőcsoportjának szókimondó alelnöke.