Hatodszor csenget az ipari forradalom, a jövő elkezdődött
Alig fél emberöltővel azután, hogy a digitalizáción, a gépi automatizáláson alapuló ipar 4.0 megjelent a köztudatban, egyes iparágak zászlóshajói már a hatodik ipari forradalomra készülnek. A megrendelői igény határozza meg a fejlődés irányát és sebességét vagy maguk a cégek jelölik ki az utat? Egyáltalán milyen különbségek vannak a fejlődési potenciált tekintve az egyes iparágak között? Egy ritkábban emlegetett ágazat hazai nagyágyúját kérdeztük.
Magyarország nyersanyag-forrásokban kevésbé bővelkedő országnak számít, így versenytársaihoz képest is nagyobb energiát kell fordítania arra, hogy minél nagyobb mértékben a humán erőforrásba, közérthetőbben az emberek fejlesztésébe fektessen. Ha hiszünk ebben a szemléletben, akkor nemzetstratégiai értelemben kifejezetten kapóra jön a 2010-es években elindult negyedik ipari forradalom (ipar 4.0), amely a korábbi ipari forradalmaktól eltérően tudásalapú.
Az elmúlt néhány év tapasztalatait figyelembe véve a negyedik ipari forradalom éllovasai közül Kanada, Japán és Németország emelkedik ki. Izgalmas kérdés, hogy az egyes országoktól eltávolodva mely iparágak diktálják a fejlődés ütemét. Elsősorban a sok kutatás-fejlesztést igénylő dinamikus ágazatok, a gyáripar, továbbá más gazdasági ágazatok, mint a kiskereskedelem és a logisztika a negyedik ipari forradalomhoz leggyorsabban és legrugalmasabban kapcsolódó cégek tevékenységi körei közé tartoznak.
A magyar felületkezelési ágazat egyik meghatározó tagja a Kematechnik Innomontage Kft. (KI-Group), amelynek ügyvezetőjét, Bognár Pétert az ipar 4.0 hazai folyamatait illetően azért jogos meghallgatni, mert a cég kezdettől mérnökirodaként működik. A családi vállalkozásból indult vállalatcsoport „startupcége”, az Innomontage egyesült a Kematechnik Mérnökirodával. Ma komplett felületkezelő gyártósor-rendszereket terveznek és gyártanak.
A tavaly 8,5 millió eurós árbevételt összesítő vállalat megrendelői különböző iparágakból érkeznek, köztük van többek között a General Electric, a Bosch, a Grundfos, az Arago Csoport, a BKK, a MÁV vagy a Stadler is. Emiatt a cég vezetői rálátnak, hogy az acélipari, fémipari cégek, gép- vagy épületgyártók, és autóipari beszállítók milyen vehemenciával nyitnak a negyedik vagy éppen az ötödik ipari forradalom megoldásai felé.
Bognár Péter 2022-ben még arról nyilatkozott, hogy a felületkezelési ágazatban nagyjából 90 százalékban kézi erővel történt a munkavégzés. Két év alatt azonban nagyot változott a környezet, és ma már a cégek 70-80 százalékánál már nem is kérdés, hogy kérik a digitalizált, automata vagy félautomata megoldásokat. Bognár Péter szerint, ha két éve 90-10 százalék volt az arány a kézi erő javára, ez ma már inkább a 40-60 százalékhoz lehet közelebb.
Igazságtalan lenne kontextus nélkül összehasonlítani, hogy mely iparágak vetették bele magukat legnagyobb lendülettel az ipar 4.0-s fejlesztésekbe. Hiszen a technikailag rendkívül magas hozzáadott értékű IT-szektornak vagy az autóiparnak egészen más adottságai, erőforrásai vannak, mint az acél és a nehézszerkezet-, vagy a könnyűgép-gyártásnak.
A Kematechnik Innomontage három évvel ezelőtt kifejlesztett egy megoldást, amellyel az adatalapú döntéshozatal felé lehet elmozdulni a gyártásban. Ez a MindStorm platform, amely klasszikus ipar 4.0-s eszköz. A szoftver révén a felületkezelő gyártósorok távolról vezérelhetőek, a gyártás egyes paraméterei tökéletesen nyomon követhetővé válnak.
A MindStormon belül több funkcióra használják majd a mesterséges intelligenciát. Az elsődleges cél egy prediktív elemzés: a rendszer a beérkező adatok alapján figyelmeztetést küld, hogy milyen meghibásodás várható a felületkezelő gyártósoron. Bognár Péter jelezte, erre a technológiára is van már érdeklődés néhány megrendelőjük részéről.
Iparágaktól függetlenül azok a vállalatok, amelyek számára versenyképességi kérdés, mennyit fektetnek kutatás-fejlesztésbe, már készülnek az újabb szintlépésre. Az integrált, intelligens gyártási rendszereken alapuló ipar 6.0-ra, amely már a tervezőasztalon vár a sorára.