Fordulat Kína forrongó szomszédjában: nemzetközi bűnbandák hozhatják el az ellenállók nagy pillanatát
A mianmari polgárháború súlyosbodó összecsapásai ellenére sem változott meg jelentősen a nemzetközi szereplők hozzáállása a konfliktushoz, többnyire a puccsista rezsimmel tartottak fenn (korlátozott) kapcsolatot. Japán és Thaiföld viselkedése azonban jelzi, hogy már megindult a tapogatózás az ellenállók felé.
Mianmar fővárosában, Najpjidóban 2021 elején puccsal átvette a hadsereg a hatalmat, ami elhúzódó harcokhoz vezetett az országban. A konfliktusban azonnal aktivizálták magukat a kisebb, erős helyi beágyazottsággal bíró regionális csoportok, amelyek gyakran etnikai, vallási vagy politikai alapon szerveződtek. A gerilla-hadviselésre berendezkedett felkelők az elmúlt egy évben egyre nagyobb sikereket értek el a kormányerők ellen, ez pedig alapvetően változtatta meg a helyzetet az országban.
A Nemzeti Egységkormány (NUG) külső támogatása eddig elképzelhetetlennek látszott, de ez is felborulni látszik. A konfliktusba a külső szereplők eddig vonakodtak beleavatkozni, annak ellenére is, hogy a katonai rezsim ellen meghozott szankciók és intézkedések hatástalannak bizonyultak. A Lowy Institute tanulmánya szerint a tartózkodás hátterében egyértelműen az a félelem állt, hogy a nyílt támogatással könnyen egy nyugati-kínai proxyháború robbanhat ki Dél-Ázsiában. A pekingi kormány ugyanis a kormányerők egyik legfontosabb szövetségese, bár az elmúlt hónapokban az látszódott, hogy a keleti nagyhatalom türelme is fogy Najpjidóval szemben.
A felkelők támogatásával kapcsolatos hozzáállás esetén is rossz megközelítést alkalmaznak a külső hatalmak. Miközben az ellenállásnak nyújtott nemzetközi segítségről szóló viták talán természetes módon a fegyveres harc támogatására összpontosítottak, a lázadók kormányzásának támogatására bőséges, nagyrészt kiaknázatlan lehetőségek vannak – és kevesebb kockázattal járnak.
Két olyan tényező van, amely az eddigi helyzetben elhozhatja a változást: a kormányerők harctéri gyengesége, valamint a Mianmarban működő bűnszervezetek. A délkeleti Karen államban működő csalóközpont, amely Dél-Ázsia több országában hajt végre akciókat, már a kínai hatóságok figyelmét is felkeltette. Mivel maga a bűnszervezet olyan területen működik, amely a najpjidói kormány által kevésbé ellenőrizhető, ezért az eset ürügyet adott más országoknak is, hogy felvegyék a kapcsolatot a felkelőkkel.
Eddig két hatalom volt, amely már elkezdett tapogatózni a gerillaalakulatoknál: a thaiföldi hatóságok a csalási tevékenység visszaszorítása érdekében elkezdték szorosabbra fűzni a kapcsolatokat az ellenállókkal is. Bangkok hozzáállásának változásában jelentős szerepet játszik az is, hogy az Egyesült Államok is nyitottnak mutatkozik a felkelők irányába. Washington 2023 végén jóváhagyta, hogy „nem halálos eszközöket” tartalmazó segítséget nyújtsanak a kormányellenes fegyvereseknek. Thaiföld mellett Japán diplomáciai irányában is változás látszik a mianmari helyzetet illetően, ugyanis több ellenzéki csoport delegációjának engedélyezték, hogy május 10-től kezdve egy hétre Tokióba látogassanak. A szigetország vezetése óvatosan kezeli a helyzetet, hivatalosan a hatóságok egyszer sem vették fel a kapcsolatot a japán fővárosba érkező küldöttséggel, ám a beszámolók szerint a háttérben törekszenek valamiféle megbeszélésekre.
A globális segítségnyújtás hatékony lehet az ellenálló csoportok számára nyújtott szociális szolgáltatások nyújtásában és a köztük folyó párbeszéd támogatásában is. Ezenfelül a kommunikációs csatornák bővülése, valamint a kormányzati tapasztalatuk bővülésével is el tudnák érni, hogy egyszerűen jobban működjenek, mint najpjidói puccsista vezetés, ezzel pedig a lakosság széleskörű támogatását meg tudnák nyerni.
A szomszédos Kína beavatkozásának elkerülése érdekében azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mely országok döntenek a közvetítői szerep felvállalása mellett. Amennyiben a mediátorok az Egyesült Államok egyértelmű szövetségesei lennének, úgy a pekingi vezetés attól tartana, hogy a saját kereskedelmi partnere elleni fellépés készülődik. A globális nagyhatalmak megjelenése pedig bizonyosan az eddigieknél is véresebb harcokhoz vezetne, amitől jelenleg mindenki erősen tart. Az elmúlt években már menekültek tízezrei hagyták el az országot, miközben félő, hogy a hegyvidéki, sűrű növényzettel benőtt területeken a határokon is átterjed a harc. A békés Mianmar minden nemzetközi szereplő érdeke – beleértve Pekinget is –, ezért nagyon óvatosan kell a jövőben viszonyulni a konfliktus kezeléséhez, de az első fények már látszanak az alagút végén.